Bonus Chapter [+18]

Egy hónap telt el az óta,hogy itthon vagyok.El költöztem JunKyung-tól mert,nem tudtam viszonozni a szerelmét,igen ő belém szeretett.De én kizárólag barát ként tekintettem rá.Így jobbnak láttam el költöznöm tőle,találtam egy kis pofás albérletet.Nem volt túl nagy de kicsi sem,nekem tökéletes volt.

Ma reggel mosollyal az arcomon ébredtem fel.Remekül ment a ami nap a munka,szint már élveztem.Rég voltam ilyen fel szabadult mint a mai nap.Így mikor ki léptem a cég épületéből,el határoztam,hogy bulizni megyek ma este.Lassan el értem a tömbházat ahol lakom.Be szálltam a liftbe és a 5.-re mentem.Ki szálltam a belőle és a lakásom felé mentem.Ami vagyis Aki ott várt az kicsit meg ingatta a mi napom elégedettségét.
Még lassabbra vettem a lépéseimet,biztosra mentem,hogy nem-e halucinálok.De nem tényleg ő volt az teljes élet nagyságban....jobban nézett ki mint valaha.
-Szia,vársz valakire?köszörültem meg a torkom mikor az ajtómhoz értem
-Igen rád!mosolygott
-Gyere be!invitáltam a lakásomba.Be mentünk le tettem a táskám és a kabátom így tett ő is.
-És mi szél hozott erre?be mentünk a konyhámba és az asztalnál helyet foglaltunk
-Erre akadt dolgom és gondoltam meg kereslek!mondta kedvesen
-Örülök,hogy jól vagy,esetleg kérsz valamit inni?álltam fel 
-Én is örülök,hogy te jól vagy,egy teát..köszönöm.fel tettem a vizet forrni a teának
-És csak így egyedül?nézett körbe
-Igen egyedül élek!ültem vissza helyemre
-De nem azzal a JunKuk-al vagy kivel éltél együtt?kíváncsiskodott
-JunKyung-al igen vele,de volt egy kis félre értés köztünk és jobbnak láttam el költözni.magyaráztam,megkönnyebbülést és nyugodságot véltem felfedezni arcán
-Örülök,hogy nincs a közeledbe!mosolygott zavartan.fel álltam és a el készítettem a teánkat,majd oda adtam neki 
-Még mindig gyönyörű vagy!kortyolt bele a teába,A torkomon akadt a korty azt kittem meg fulladok,váratlanul ért a kijelentése
-K-köszönöm.nyögtem
-És veled minden rendben van?kérdeztem
-Igen,remekül mennek a dolgok,csak valami vagyis valaki hiányzik az életemből...hallgatott el..tudtam mire inkább kire gondolt
-Tudom miről beszélsz,valaki akihez oda tudsz bújni és feltétel nélkül szeret...hallgattam el én is.Néma csend állt be köztünk,ilyen még eddig nem volt.Ennyire zavarban még nem voltam a közelében.Hihetetlen érzés tört rám...Érezni akarom őt!jöttem rá
-Köszönöm a teát.törte meg a csöndet
-Szívesen.mosolyogtam rá
-Akkor én megyek is!állt fel,kissé csalódott voltam,hogy őszinte legyek nem erre számítottam tőle,de gondolom már túltette magát rajtam...
-Ki kísérlek!mentem utána,meg torpant így a hátába ütköztem
-Nem akarlak megint el veszteni.fordult felém
-Akkor ne tedd!simítottam meg gyönyörű arcát.
Megdöbbenést láttam az arcán nem erre a válaszra számított.De gyorsan fel dolgozta a választ és ajkamra tapadt.Lassan és szerelmesen faltuk egymás párnáit.Lassan a szoba felé kezdtünk,haladni.Óvatosan le döntött az ágyra és fölém mászott.Ügyelt,hogy ne szakadjon el ajkamtól,keze egész testemet be járta.Nem siettünk el semmit,el szakadt ajkaimtól és mélyen a szemembe nézett.

-Szeretlek EunHee!
-Szeretlek YooJoon!mondtam nagy mosollyal az arcomon
Ismét birtokba vette számat,egy keze a pólóm alá tévedt,és oldalamat cirógatta,majd' egy hirtelen mozdulattal le vette azt.Követtem példáját és le húztam róla a pólóját,magam el tárva szép felső testét.Visszatért a nyakamat kezdte csókolni,és egyre lejjebb halad,míg el nem ért a nadrágomig,azt kínzó lassúsággal húzta le rólam a bugyimmal együtt.Magát is ki hámozta a nadrágjából és a bokszeréből,majd vissza feküdt rám,el helyezkedett.
Merev férfiasságát,belém helyezte,az érzéstől fel nyögtem.Vissza tért ajkamra és lassan kezdett mozogni bennem.Lassú és érzéki szeretkezés vette kezdetét.
-Nem bírom!nyögtem.Több sem kellet neki,a tempót gyorsra vette.Amint el érte azt a bizonyos pontot bennem,egyre többször nyögtem fel.Már nem kelet sok...szinte egyszerre ért el minket a gyönyör.
Fáradt teste rajtam pihent,hevesen kapkodtuk a levegőt,amit mind ketten le nyugodtunk,és némi ruhát húztunk magunkra vissza bújtunk az ágyba.
-Gyere vissza velem Koreába!bökte ki
-Ezért jöttél mi?könyököltem fel
-Fáj,hogy ennyire ismersz.mosolygott sunyin
-Legyen!bólintottam
-Komolyan?nézett meglepve
-Igen,ha ez kell ahhoz,hogy boldogak legyünk akkor megyek veled!nyomtam egy édes csókot szájára.
-Szeretlek!húzott magához
-Én is!motyogtam
A szobára csend telepedett,csak a szuszogásunk hallatszott.
Olyan ostoba voltam,hogy el engedtem.Hisz szerettem és még most is ugyan úgy mit mikor el váltak útjaink~~

28.Finale!

Tegnap miután el váltam Kris-től még meg látogattam a SooJit,örült nekem rengeteget beszélgettünk.A barátjával még mindig együtt vannak és boldogak együtt.

Ma kora reggel ébredtem otthon,olyan volt mintha egy egész hetet végig aludtam volna.Energiával tele voltam így úgy gondoltam,jól fog esni egy kis reggeli futás.Fel vettem a melegítőmet és a pulcsimat majd' a park felé vettem az irányt.El kezdtem futni jól esett így meg mozgatni a vég tagjaimat.

Jó 2 órát futottam,haza mentem és le zuhanyoztam.Szüleim is fel keltek már Anya a reggelit készítette.

-Jó reggelt!mentem le a konyhába
-Milyen fitt valaki!jegyezte meg apa
-Futni voltam reggel.ültem le az asztalhoz anya ki szolgált mindenkit és meg reggeliztünk.
-Van kedved be jönni velem a céghez?intézte nekem a kérdést apám
-Az az igazság,hogy nem szeretnék.vallottam be
-Nem kérdezem meg,hogy miért mert sejtem.mosolygott halványan anya
-Rendben,de mi most megyünk,kérlek rakj rendet.nyomott anya egy puszit a fejemre és el mentek
Megint olyan érzésem volt mint mikor suliba jártam és egyedül,hagytak otthon.Az igazság az volt,hogy ugyanez van.Le huppantam a kanapéra és tévéztem.De a telefonom meg zavart.
-Szia!vettem fel boldogan
-Mikor jössz haza?kérdezte kedvesen JunKyug
-Előbb mint terveztem.mondtam
-Baj van?hangjában aggodalmat véltem fel fedezni
-Nem,de hogy csak már nem itt vagyok otthon!nyugtattam meg
-Akkor jó,én már várlak haza!De most leteszem mert megyek dolgozni!szia
-Rendben szia!le tettük
Ki kapcsoltam a tv-t és elmentem a szobámba,el készültem és a városba mentem.Meg vettem a repülő jegyemet az esti járatra.
Utána egyenesen YooJoon-hoz mentem a céghez.A portás bácsi mondta,hogy a stúdióban van így oda mentem.Halkan mentem be nem akartam meg zavarni.
-Szia!örült meg nekem meg akart csókolni de el fordítottam a fejem
-Szia,búcsúzni jöttem.néztem a szemébe
-Hova mész?döbbent meg
-Haza megyek és nem hiszem,hogy mostanában jönni fogok.ültem le a kanapéra
-De hisz itthon vagy!ült le mellém
-Már nem,nekem mát ott van az otthonom.
-De nem hagyhatsz el megint!vágta rá
-YooJoon,nem vagyunk együtt,kérlek zárjuk le ami volt és lépjünk tovább.fogtam meg a kezét
-Eunhee,én szeretlek!mondta
-Én is szeretlek,de nem úgy ahogy régen most pedig megyek,remélem nem neheztelsz rám.fordultam felé
-Kérlek gondolt át!ölelt meg
-Már át gondoltam!távolodtam el tőle
-Jobb lesz így mindenkinek!adtam egy puszit az arcára és távoztam
Nehéz volt őt el engedni,de jobb lesz így ebben biztos vagyok.
Lassan haladtam az SM épület felé,hogy Kris-től is el búcsúzzak rendesen,remélem simán fog menni.
Vettem egy nagy levegőt és a tánc terembe léptem.
-Bocsánat,Kris beszélhetnénk?szakítottam félbe a próbát
-Persze menjünk ki!nyitotta ki az ajtót
-El megyek!ahogy ki értünk bele is vágtam
-Mi?nézett rá értetlenkedve
-Vissza megyek,csak gondoltam el búcsúzok előtte hisz ezt kérted!néztem rá
-Kérlek maradj!ölelt meg
-Nem tehetem!szakadtam el tőle
-Legyen, el engedlek,de egyet jegyezz meg!mosolygott rám
-Mit?néztem fel rá
-Szeretlek!lopott egy puszit a számról és visszament a tánc terembe
Kicsit sokkolt,hogy ilyen gyorsan ment,de örültem neki,hogy így alakult.Őt is szeretem,de képtelen lennék döntést hozni.Haza mentem,meg vártam míg szüleim haza érnek,el búcsúztam tőlük is.

És indultam a repülőmre.

~Szeretek 2 férfit,és egyik sem lehet az enyém,így estem én  két szék körül a földre~

27.

El váltam YooJoon-tól nagy nehezen,de csak avval engedett el,hogy ha találkozunk még.Meg ígértem neki,hogy amint végzek a dolgaimmal fel hívom.
Lassan haladtam sz SM épületébe,ahol annó gyakornok voltam.Kíváncsi voltam mi lett a többiekkel és hogy mi a helyzet arra fele.Meg érkeztem az új épületbe szép nagy és tágas volt,a portás 3 év után is ugyanaz a bácsi volt,köszöntem és be mutatkoztam majd az emeleti táncterembe mentem.
Régi "csapat társam" gyakorolt a terembe.
-Elnézést!mentem be
-Eunhee?örült meg nekem
-Szia népszerű!ugrottam a nyakába jó volt újra látni,azóta ők is debütáltak
-Hol voltál eddig te lány?ültünk le
-Japánban élek!feleltem
-És nem hiányoztam?
-De rettentően,amúgy figyelemmel követlek ám titeket örülök,hogy ilyen nagy népszerűségnek örvendtek!
-Igen én is jó sokat dolgozunk rajta,kár,hogy le léptél!nevetett
-Én nem bánom,az idolkodás nem nekem való szakma.
Az időt el beszélgettük,neki kellet tovább összeszedni a csapat társait én meg indultam haza.
Be szálltam a liftbe, az lift ajtó majdnem be csukódott mikor valaki oda nyúlt.
-Bocsii!suhant be a liftbe mellém Kris.Észrevehetően nem ismert fel.
-Semmi gond!mosolyogtam rá,még jobban nézett ki mint amikor el mentem,le se tudtam venni róla a szemem
-Khmm!köhintett zavarába
-Gyönyörű vagy még mindig!szökött ki a számon,kicsit meg lepődött a kijelentésemen
-Talán rajongó vagy?kérdezte,kicsit el szomorított a tény,hogy fogalma sincs róla ki vagyok.A lift le ért én szálltam ki először.
-Igen csak egy rajongó!rá néztem és távoztam a liftből.De nem jutottam messzire mert Kris vissza rántott és szorosan meg ölelt!
-Szeretlek!szorított magához
-Hát nem felejtettél el?
-Téged nem lehet el felejteni.Azt hitted nem ismerlek fel lökött lány?Kérlek többet ne meny el úgy,hogy nem szólsz!Aggódtam érted.nézett a szemembe
-Kérlek ne haragudj!néztem barna íriszébe
-Ugyan rád nem tudok haragudni.Eleinte nagyon mérges voltam,hogy el mentél,azt hittem,hogy el szöktél YooJoon-al,de mi után fel keresett mert ő is arra gyanakodott,hogy meg szöktettelek.Így már a haragom is elmúlt.Na megy az a tény,hogy szeretlek,előzött minden haragomat.
-Meg nehezítitek a dolgomat!szakadtam ki kezei közöl
-Már találkoztál YooJoon-al igaz?kérdezte aggódva
-Igen,de semmire nem adtam választ neki,mert téged is és őt is nagyon szeretem,lehetetlen lenne választanom köztetek.hajtottam le a fejem
-Nem kérem,hogy válasz!emelte fel a fejem
-Köszönöm!mosolyogtam rá
-Csak egy valamit kérek!
-Mit?nem válaszolt csak meg csókolt,lassan és szerelmesen,viszonoztam csókját,éreztem benne haragot de annál több szeretetet és hiányézetet.Lassan el váltak ajkaink egymástól.
-Köszönöm!nézett rám

26.

Miközben apámmal beszélgettem az elmúlt 3 évről,YooJoon teljes figyelemmel követte  mikor miről beszéltem éppen,de közben vagy hozzám nem szólt.

-És lányom a fiukkal hogy állsz?tette fel apám a kérdés mikor tudta jól mi volt YooJoon és köztem

-Ha arra vagy kíváncsi van-e valakim akkor meg nyugtatlak,hogy nincs!szinte egyszerre sóhajtott apám és YooJoon..-De igaz,hogy egy fiúval élek együtt.egyből ki kerekedtek apám szemei

-Mi az,hogy egy fiúval ki ez hány éves mit dolgozik?bombázott a kérdéseivel

-Jaj nagylány vagyok már,de ha érdekel JunKyung és 24 éves és ott dolgozik ahol én.meséltem

-És,hogy-hogy együtt laktok ügye nem nyúlt hozzád?aggodalmaskodott apám

-Így olcsóbb a lakás és nem nem nyúlt hozzám!sóhajtottam

-Meddig maradsz?

-1 hétig!mondtam

-Csak?szökött ki YooJoon száján a kérdés,fel kaptam a fejem és rá néztem

-Igen,dolgoznom is kell és JunKyung is vár otthon!mosolyogtam

-Otthon.jegyezte meg hangosan

-Na de én megyek ezer a dolgom még.álltam fel helyemről

-Rendben majd otthon találkozunk!mondta apám

-Rendben!el köszöntem mindenkitől,épp az ajtóban álltam mikor YooJoon nagy  lendülettel nyúlt utánam és ő ment ki az ajtón előbb aztán húzott maga után engem is.

-Hé!rántottam ki a kezem szorításából,erre csak elém lépett és puha ajkát enyémnek nyomta,a 3 évvel ezelőtti közös múltunk minden egyes kis emlék kocka be villant,finoman csókolta várta,hogy vissza csókoljak,de el löktem magamtól.

-Hogy képzeled ezt?háborodtam fel

-Én hogy képzelem,te léptél le és te hagytál el.lett ingerült

-Az már régen volt,ne mond nekem,hogy nem tetted túl magad rajtam.feleltem nyugodtan

-Nem nem tettem túl magam rajtad,nem tudtam,mert szerettelek és még most is szeretlek,fájt hallanom,hogy egy fiúval élsz együtt és miatta maradsz itt csak egy hétig "mert otthon vár JunKyung".lépett egyre közelebb

-Sajnálom!hajtottam le a fejem..-Nem tudtam,hogy ennyire szerettél...

-Szeretlek!Én is hibás vagyok mert nem mutattam ki jobban,hogy szeretlek és hogy fontos vagy nekem!ölelt meg hagytam magam el veszni ölelésében

-Nekem most mennem kell!vettem egy nagy levegőt

-Nem engedlek el még egyszer!mondta kétségbe esetten

-Kérlek,engedj ami meg történt az már a múlt,kérlek lép tovább.néztem rá

-Nem akarok,nem kell más nem érted?rázott meg gyengéden

-De én...nem szeretlek!hazudtam

-Nem tudsz nekem hazudni!oda húzott magához és meg csókolt,át adtam magam az érzéseimnek.Rettentően hiányzott,hogy érezhessem ajkait és közelségét.Megint minden kezdődik előröl...

25.

Amint le szállt a gépem egy kisebb olcsó hotelben szálltam meg,amíg nem tudok egy kis albérletet bérelni.Másnap elmentem munkát keresni és sikeresen találtam is,a plázába a játszó házba én figyelek a lurkókra amíg a szülök vásárolnak.Nem ez volt álmaim munkája de megfelelt,ahhoz hogy megéljek belőle...

3 év telt el az óta,hogy itt vagyok.
Sok minden meg változott bennem és külsőmön is.
Jobban meg gondolom kit menyire engedek közel magamhoz,át gondolom cselekedeteimet...a hajam rövidebb lett és világos barna,testem nőiesebb lett.A telefon számom már rég le cseréltem,mert voltak nem kívánatos hívásaim.Szüleimmel tartom a kapcsolatot,remekül meg vannak.A munkával kapcsolatod dolgaimról annyit,hogy rengeteget dolgoztam az utóbbi időbe.Egy igen jól menő ruházati cégnél vagyok alkalmazott és jól is fizetnek.De mivel szabadságomat ki kel vegyem.így úgy döntöttem ideje meg látogatnom szüleimet Koreába.Nem szólok,hogy megyek meglepetésnek szánom.A jegyem már le foglaltam ami ma este indul.Épp otthon pakolásztam mikor egy számomra kedves ember jött haza.
-EunHee meg jöttem!szólt az ajtóból Junkyung
-A szobába!kiáltottam vissza.Junkyung-ról csak annyit,hogy ő egy nagyon helyes munka társam,de a kapcsolatunk kizárólag baráti.Igaz,hogy együtt lakunk mert így jobban ki jövünk anyagilag,veszekedni is szoktunk mint két öreg házaspár.Szerettem őt mint egy régi jó barátot.Tisztelem amiért férfi létére,egyszer sem jutott eszébe a barátságunk határait feszegetni,bár néha örültem volna ha nem csak a barátja vagyok...
-Hova mész?kérdezte döbbenten,majd le guggolt mellém és nyomott egy puszit az arcomra
-Meg látom a szüleimet.válaszoltam
-Jó ötlet ez?ült le törökülésbe.Tudta,hogy miért jöttem el Koreából..
-Persze,figyelj az már mind régen volt!válaszoltam nyugodtan
-Rendben de ha nekem nem jössz vissza,meg  kereslek és el verem a feneked.mutogatott
-Hú ez aztán a fenyegetés,de nem kell félned vissza jövök hozzád!mosolyogtam rá
-Szavadon foglak!állt fel
-Te meg addig használd ki,hogy egyedül tiéd a lakás!kacsintottam
-Hülye!lökte meg a fejem
-Most miért?fejeztem be a pakolást
-Gyere hoztam kaját!tartotta kezét.bele kapaszkodtam és fel húzott a földről,majd az étkezőbe ültünk le enni.
-Visszatérve,miért nem akarod ki használni,hogy nem leszek itthon?kaptam be egy falatot
-Mer szerinted,ha fel hozok egy lányt, nem az lesz asz első kérdése,hogy a saját lakásod és hoppá meglátja rólad avagy az egyik közös képünket aztán vége mindennek!magyarázta
-Ha akarod el rakhatom őket!vetettem fel az ötletet
-NEM!vágta rá
-Hát jó!motyogtam.Meg vacsoráztunk aztán ki vitt a reptérre.
-Várlak haza!ölelt meg
-Nem sokára jövök!dünnyögtem a nyakába
-És el ne lopják a szíved!szakadt el tőlem
-Nem fogják!mondtam nyomtam egy puszit az arcára majd a gépemhez indultam.

Amint meg érkezett a gépem egy hotelbe mentem,nem akartam ilyenkor zavarni szüleimet.
Másnap olyan dél körül kelhettem összeszedtem magam,ki jelentkeztem a hotelből,hívtam egy taxit ami az éttermünk előtt rakott ki.Lassan mentem be az ajtón,oda sétáltam a pulthoz.
-Mi a mai menü?kérdeztem édesanyámat
-A ami...nézett fel rám..-EunHee,hogy kerülsz te ide?ujjongott ki jött a pult mögül és meg ölelt
-Meglepetés!öleltem meg jó szorosan
-Apád is nem sokára jön!mondta boldogan
-Nagyon el foglalt?kérdeztem
-Mint mindig!bólintott,amíg vártuk apát addig jól el beszélgettünk,az igazi okát,hogy miért mentem Tokióba a mai napig nem tudják.Jobb is így.
-Meg jött vagyis jöttek!mondta anyám én háttal álltam az ajtónak meg fordultam,de akkor már apám és a vendégei le ültek egy hátsó asztalhoz.A pulttól csak apámat láttam.
-Meny ki te fel venni a rendelést!lökött meg anyám
-Mit hozhatok?kérdeztem kedvesen
-Mi a ami menü?kérdezte apám
-Fogalmam sincs,csak mos jöttem haza!feleltem nyugodtan
-EunHee?kérdezte egy rég nem hallott hang,Rá nézem és bólintottam,-hihetetlen ez az ember ennyi év után is ugyanolyan gyönyörű mint amikor el hagytam.Tudtam,hogy ez a találkozás előbb vagy utóbb be fog következni de jobban örültem volna az utóbbinak...!gondoltam
-Édes egyetlen kis lányom!ugrott fel a helyéről apám és jól meg ölelgetett

24.

Egyenesen lefele néztem,hogy el ne essek sittemben,igazából fogalmam sincsen miért jöttem el.Hisz rég láttam már,de ahogy ott állt a régi emlékek egyből be villantak a csókjai a kedves szavai és az is rá tett egy lapáttal,hogy mennyivel jobban néz ki mint amikor utoljára találkoztunk.Épp,hogy le értem a lépcső aljára valami keménybe ütköztem.
-Meg akarod magyarázni?kérdezte Kris
-Te-te,hogy kerülsz ide?habogtam
-Van lift kincsem!biccentett a lift felé
-Áh.mosolyogtam kínomba
-Örülök,hogy te is itt vagy gyakornok!tette kezeit a vállamra
-Miért nem mondtad,hogy itt vagy gyakornok?kértem számon
-Mert tudtam,hogy nem jönnél ide,ne hogy össze fussunk és gondolom a barátod miatt sem jöttél volna ide ha te tudtad volna,hogy itt vagyok akkor ő is majd' elkezdődőt volna a féltékenykedése!válaszolta teljes nyugodtsággal
Le sokkoltam,meg kellet emésztenem,hogy tényleg itt van annyira hiányzott már a hangja az illata az ölelése,egy szóval minden.
-Igazad van!húztam mosolyra a számat
-Na gyere ide!ölelt szorosan magához
-Kris ezt nem kellene!toltam el magamtól
-Nem lát senki!ölelt meg ismét
-Az rendben van,hogy nem lát.....meg csókolt,puha párnái lassan falták enyémeket.Nem kellet sokat várnia viszonoztam.Nyelvét lassan át csúsztatta a számba,bejárta egész száj üregemet,majd játszott az enyémmel és el szakadt tőlem.
-Hiányoztál!nyomott egy puszit a homlokomra
-Kris nekem barátom van!motyogtam
-De ha annyira szeretnéd akkor nem viszonoztad volna a csókomat.válaszolta mosolyogva
-Most már tényleg mennem kell.
-Nekem is,nem sokára találkozunk!kaptam egy puszit a számra majd el ment,követtem példáját és én is el hagytam az épületet.

Haza mentem és össze pakoltam fel hívtam apámat,hogy ki lépek.Nem örült neki,hogy fel adom amiért eddig küzdöttem,de most nem tudnék erre koncentrálni...
Kris rá ébresztett,hogy nem érdemlem meg egyikőjüket sem.
Ha döntenem kellene nem tudnák dönteni így inkább menekülök,időre van szükségem,hogy gondolkodjak mit is akarok kezdeni magammal és a szerelmi életemmel.
Nem szóltam senkinek szüleimnek írtam egy SMS-t,hogy "Jól vagyok,majd jelentkezem.".
Egyenesen a reptérre mentem és megvettem a következő repülő jegyet Tokióba.
Egy időre el tűnök míg mindenki tovább lép rajtam és én is rajtuk...

23.

Egész hétvégét YooJoon-al töltöttem.De ma már hétfő és már a dormba voltam elvileg még rajtam kívül lesznek 4-en de úgy látszik,hogy én voltam az első be költöző személy.Örültem legalább egy kicsit egyedül lehettem..gondoltam én jött egy sms-s.

A táncteremben találkozó 10 perc múlva~

Fel sóhajtottam,összeszedtem egy pólót és egy nadrágot és indultam szerencse,hogy az SM csak 5 percre volt innen.

-Jó napot!köszöntem a portás bácsinak ki mosolyogva fogadott

-Viszont tudja hova kell menni ügye?kérdezte kedvesen

-Aszt hiszem igen!bólintottam

-További szép napot!intett

-Magának is!mosolyogtam majd el indultam fel felé amint a terem elé értem meg hallottam a zenét.~MAMA MAMA~ gondoltam még gyakorol a nem sokára debütáló csapatuk.Tovább mentem és meg álltam az ajtó előtt.

-Eunhee!fogta meg a vállam egy kedves férfi nem lehetett nagyon idős

-Jó napot!hajoltam meg

-Dong Seokhyun én vagyok vagyis majd remélhetőleg leszek a menedzseretek!mutatkozott be

-Örülök a találkozásnak!mosolyogtam

-Menyünk be!nyitott be az ajtón.

-Nem fogunk zavarni?kérdeztem

-Nem!meg látod nagyon rendesek a srácok,ne lepődj meg 12-en vannak!mosolygott majd be tolt az ajtón.Be mentünk én csak álltam a 12 fiú táncol és énekel a sulis rendezvény óta nem láttam ilyet gondolkoztam el...

-Gyere üljünk le!húzott le egy kanapéra

-Nagyon ügyesek!böktem a fejemmel a fiúk felé

-Bizony rettentő sok tehetség szorult beléjük!helyeselt

-Mi a nevük?kérdezősködtem

-Az ott Suho,Kai,Sehun,Tao,Chen,Luhan,Chanyeol,Baekhyun,Lay,Xiumin,D.O és ő ott...

-Nem a csapat nevük!vágtam közbe

-EXO,de két részre lesznek osztva M és K.magyarázta

-He?néztem rá

-Az egyik felük Kínába fog tevékenykedni a másik pedig itthon.nagyon ismerős volt ez a szituáció mintha hallottam volna már róla

-Áh minden világos!bólogattam a zene is le állt

-Srácok!állt fel és szólt oda nekik Seokhyun 

-Oppa mit csinálsz!húztam meg a kezét

-Be mutatlak!mosolygott a fiúk felénk kapták fejüket és ránk figyeltek

-Ő itt az új gyakornok EunHee nagyon tehetséges leányzó.fényezett

-Ugyan!legyintettem-Örülök,hogy találkoztunk!hajoltam meg majd lassan fel néztem a fiúkra egytől egyig végig mértem mind a 12-őt,az egyikükön meg akadt a szemem.Magas,szőke,jóképű...várjunk csak ez a kiállás ez a test fel építés..Baszus ő Kris...csaptam a homlokomra

-Sajnálom most mennem kell!mondtam majd ki futottam a teremből

-Eunhee!szólt utánam Seokhyun de meg sem hallottam csak mentem lefele a lépcsőn...