Ma reggel mosollyal az arcomon ébredtem fel.Remekül ment a ami nap a munka,szint már élveztem.Rég voltam ilyen fel szabadult mint a mai nap.Így mikor ki léptem a cég épületéből,el határoztam,hogy bulizni megyek ma este.Lassan el értem a tömbházat ahol lakom.Be szálltam a liftbe és a 5.-re mentem.Ki szálltam a belőle és a lakásom felé mentem.Ami vagyis Aki ott várt az kicsit meg ingatta a mi napom elégedettségét.
Még lassabbra vettem a lépéseimet,biztosra mentem,hogy nem-e halucinálok.De nem tényleg ő volt az teljes élet nagyságban....jobban nézett ki mint valaha.
-Szia,vársz valakire?köszörültem meg a torkom mikor az ajtómhoz értem
-Igen rád!mosolygott
-Gyere be!invitáltam a lakásomba.Be mentünk le tettem a táskám és a kabátom így tett ő is.
-És mi szél hozott erre?be mentünk a konyhámba és az asztalnál helyet foglaltunk
-Erre akadt dolgom és gondoltam meg kereslek!mondta kedvesen
-Örülök,hogy jól vagy,esetleg kérsz valamit inni?álltam fel
-Én is örülök,hogy te jól vagy,egy teát..köszönöm.fel tettem a vizet forrni a teának
-És csak így egyedül?nézett körbe
-Igen egyedül élek!ültem vissza helyemre
-De nem azzal a JunKuk-al vagy kivel éltél együtt?kíváncsiskodott
-JunKyung-al igen vele,de volt egy kis félre értés köztünk és jobbnak láttam el költözni.magyaráztam,megkönnyebbülést és nyugodságot véltem felfedezni arcán
-Örülök,hogy nincs a közeledbe!mosolygott zavartan.fel álltam és a el készítettem a teánkat,majd oda adtam neki
-Még mindig gyönyörű vagy!kortyolt bele a teába,A torkomon akadt a korty azt kittem meg fulladok,váratlanul ért a kijelentése
-K-köszönöm.nyögtem
-És veled minden rendben van?kérdeztem
-Igen,remekül mennek a dolgok,csak valami vagyis valaki hiányzik az életemből...hallgatott el..tudtam mire inkább kire gondolt
-Tudom miről beszélsz,valaki akihez oda tudsz bújni és feltétel nélkül szeret...hallgattam el én is.Néma csend állt be köztünk,ilyen még eddig nem volt.Ennyire zavarban még nem voltam a közelében.Hihetetlen érzés tört rám...Érezni akarom őt!jöttem rá
-Köszönöm a teát.törte meg a csöndet
-Szívesen.mosolyogtam rá
-Akkor én megyek is!állt fel,kissé csalódott voltam,hogy őszinte legyek nem erre számítottam tőle,de gondolom már túltette magát rajtam...
-Ki kísérlek!mentem utána,meg torpant így a hátába ütköztem
-Nem akarlak megint el veszteni.fordult felém
-Akkor ne tedd!simítottam meg gyönyörű arcát.
Megdöbbenést láttam az arcán nem erre a válaszra számított.De gyorsan fel dolgozta a választ és ajkamra tapadt.Lassan és szerelmesen faltuk egymás párnáit.Lassan a szoba felé kezdtünk,haladni.Óvatosan le döntött az ágyra és fölém mászott.Ügyelt,hogy ne szakadjon el ajkamtól,keze egész testemet be járta.Nem siettünk el semmit,el szakadt ajkaimtól és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek EunHee!
-Szeretlek YooJoon!mondtam nagy mosollyal az arcomon
Ismét birtokba vette számat,egy keze a pólóm alá tévedt,és oldalamat cirógatta,majd' egy hirtelen mozdulattal le vette azt.Követtem példáját és le húztam róla a pólóját,magam el tárva szép felső testét.Visszatért a nyakamat kezdte csókolni,és egyre lejjebb halad,míg el nem ért a nadrágomig,azt kínzó lassúsággal húzta le rólam a bugyimmal együtt.Magát is ki hámozta a nadrágjából és a bokszeréből,majd vissza feküdt rám,el helyezkedett.
Merev férfiasságát,belém helyezte,az érzéstől fel nyögtem.Vissza tért ajkamra és lassan kezdett mozogni bennem.Lassú és érzéki szeretkezés vette kezdetét.
-Nem bírom!nyögtem.Több sem kellet neki,a tempót gyorsra vette.Amint el érte azt a bizonyos pontot bennem,egyre többször nyögtem fel.Már nem kelet sok...szinte egyszerre ért el minket a gyönyör.
Fáradt teste rajtam pihent,hevesen kapkodtuk a levegőt,amit mind ketten le nyugodtunk,és némi ruhát húztunk magunkra vissza bújtunk az ágyba.
-Gyere vissza velem Koreába!bökte ki
-Ezért jöttél mi?könyököltem fel
-Fáj,hogy ennyire ismersz.mosolygott sunyin
-Legyen!bólintottam
-Komolyan?nézett meglepve
-Igen,ha ez kell ahhoz,hogy boldogak legyünk akkor megyek veled!nyomtam egy édes csókot szájára.
-Szeretlek!húzott magához
-Én is!motyogtam
A szobára csend telepedett,csak a szuszogásunk hallatszott.
Olyan ostoba voltam,hogy el engedtem.Hisz szerettem és még most is ugyan úgy mit mikor el váltak útjaink~~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése