-Meg akarod magyarázni?kérdezte Kris
-Te-te,hogy kerülsz ide?habogtam
-Van lift kincsem!biccentett a lift felé
-Áh.mosolyogtam kínomba
-Örülök,hogy te is itt vagy gyakornok!tette kezeit a vállamra
-Miért nem mondtad,hogy itt vagy gyakornok?kértem számon
-Mert tudtam,hogy nem jönnél ide,ne hogy össze fussunk és gondolom a barátod miatt sem jöttél volna ide ha te tudtad volna,hogy itt vagyok akkor ő is majd' elkezdődőt volna a féltékenykedése!válaszolta teljes nyugodtsággal
Le sokkoltam,meg kellet emésztenem,hogy tényleg itt van annyira hiányzott már a hangja az illata az ölelése,egy szóval minden.
-Igazad van!húztam mosolyra a számat
-Na gyere ide!ölelt szorosan magához
-Kris ezt nem kellene!toltam el magamtól
-Nem lát senki!ölelt meg ismét
-Az rendben van,hogy nem lát.....meg csókolt,puha párnái lassan falták enyémeket.Nem kellet sokat várnia viszonoztam.Nyelvét lassan át csúsztatta a számba,bejárta egész száj üregemet,majd játszott az enyémmel és el szakadt tőlem.
-Hiányoztál!nyomott egy puszit a homlokomra
-Kris nekem barátom van!motyogtam
-De ha annyira szeretnéd akkor nem viszonoztad volna a csókomat.válaszolta mosolyogva
-Most már tényleg mennem kell.
-Nekem is,nem sokára találkozunk!kaptam egy puszit a számra majd el ment,követtem példáját és én is el hagytam az épületet.
Haza mentem és össze pakoltam fel hívtam apámat,hogy ki lépek.Nem örült neki,hogy fel adom amiért eddig küzdöttem,de most nem tudnék erre koncentrálni...
Kris rá ébresztett,hogy nem érdemlem meg egyikőjüket sem.
Ha döntenem kellene nem tudnák dönteni így inkább menekülök,időre van szükségem,hogy gondolkodjak mit is akarok kezdeni magammal és a szerelmi életemmel.
Nem szóltam senkinek szüleimnek írtam egy SMS-t,hogy "Jól vagyok,majd jelentkezem.".
Egyenesen a reptérre mentem és megvettem a következő repülő jegyet Tokióba.
Egy időre el tűnök míg mindenki tovább lép rajtam és én is rajtuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése