3 év telt el az óta,hogy itt vagyok.
Sok minden meg változott bennem és külsőmön is.
Jobban meg gondolom kit menyire engedek közel magamhoz,át gondolom cselekedeteimet...a hajam rövidebb lett és világos barna,testem nőiesebb lett.A telefon számom már rég le cseréltem,mert voltak nem kívánatos hívásaim.Szüleimmel tartom a kapcsolatot,remekül meg vannak.A munkával kapcsolatod dolgaimról annyit,hogy rengeteget dolgoztam az utóbbi időbe.Egy igen jól menő ruházati cégnél vagyok alkalmazott és jól is fizetnek.De mivel szabadságomat ki kel vegyem.így úgy döntöttem ideje meg látogatnom szüleimet Koreába.Nem szólok,hogy megyek meglepetésnek szánom.A jegyem már le foglaltam ami ma este indul.Épp otthon pakolásztam mikor egy számomra kedves ember jött haza.
-EunHee meg jöttem!szólt az ajtóból Junkyung
-A szobába!kiáltottam vissza.Junkyung-ról csak annyit,hogy ő egy nagyon helyes munka társam,de a kapcsolatunk kizárólag baráti.Igaz,hogy együtt lakunk mert így jobban ki jövünk anyagilag,veszekedni is szoktunk mint két öreg házaspár.Szerettem őt mint egy régi jó barátot.Tisztelem amiért férfi létére,egyszer sem jutott eszébe a barátságunk határait feszegetni,bár néha örültem volna ha nem csak a barátja vagyok...
-Hova mész?kérdezte döbbenten,majd le guggolt mellém és nyomott egy puszit az arcomra
-Meg látom a szüleimet.válaszoltam
-Jó ötlet ez?ült le törökülésbe.Tudta,hogy miért jöttem el Koreából..
-Persze,figyelj az már mind régen volt!válaszoltam nyugodtan
-Rendben de ha nekem nem jössz vissza,meg kereslek és el verem a feneked.mutogatott
-Hú ez aztán a fenyegetés,de nem kell félned vissza jövök hozzád!mosolyogtam rá
-Szavadon foglak!állt fel
-Te meg addig használd ki,hogy egyedül tiéd a lakás!kacsintottam
-Hülye!lökte meg a fejem
-Most miért?fejeztem be a pakolást
-Gyere hoztam kaját!tartotta kezét.bele kapaszkodtam és fel húzott a földről,majd az étkezőbe ültünk le enni.
-Visszatérve,miért nem akarod ki használni,hogy nem leszek itthon?kaptam be egy falatot
-Mer szerinted,ha fel hozok egy lányt, nem az lesz asz első kérdése,hogy a saját lakásod és hoppá meglátja rólad avagy az egyik közös képünket aztán vége mindennek!magyarázta
-Ha akarod el rakhatom őket!vetettem fel az ötletet
-NEM!vágta rá
-Hát jó!motyogtam.Meg vacsoráztunk aztán ki vitt a reptérre.
-Várlak haza!ölelt meg
-Nem sokára jövök!dünnyögtem a nyakába
-És el ne lopják a szíved!szakadt el tőlem
-Nem fogják!mondtam nyomtam egy puszit az arcára majd a gépemhez indultam.
Amint meg érkezett a gépem egy hotelbe mentem,nem akartam ilyenkor zavarni szüleimet.
Másnap olyan dél körül kelhettem összeszedtem magam,ki jelentkeztem a hotelből,hívtam egy taxit ami az éttermünk előtt rakott ki.Lassan mentem be az ajtón,oda sétáltam a pulthoz.
-Mi a mai menü?kérdeztem édesanyámat
-A ami...nézett fel rám..-EunHee,hogy kerülsz te ide?ujjongott ki jött a pult mögül és meg ölelt
-Meglepetés!öleltem meg jó szorosan
-Apád is nem sokára jön!mondta boldogan
-Nagyon el foglalt?kérdeztem
-Mint mindig!bólintott,amíg vártuk apát addig jól el beszélgettünk,az igazi okát,hogy miért mentem Tokióba a mai napig nem tudják.Jobb is így.
-Meg jött vagyis jöttek!mondta anyám én háttal álltam az ajtónak meg fordultam,de akkor már apám és a vendégei le ültek egy hátsó asztalhoz.A pulttól csak apámat láttam.
-Meny ki te fel venni a rendelést!lökött meg anyám
-Mit hozhatok?kérdeztem kedvesen
-Mi a ami menü?kérdezte apám
-Fogalmam sincs,csak mos jöttem haza!feleltem nyugodtan
-EunHee?kérdezte egy rég nem hallott hang,Rá nézem és bólintottam,-hihetetlen ez az ember ennyi év után is ugyanolyan gyönyörű mint amikor el hagytam.Tudtam,hogy ez a találkozás előbb vagy utóbb be fog következni de jobban örültem volna az utóbbinak...!gondoltam
-Édes egyetlen kis lányom!ugrott fel a helyéről apám és jól meg ölelgetett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése