26.

Miközben apámmal beszélgettem az elmúlt 3 évről,YooJoon teljes figyelemmel követte  mikor miről beszéltem éppen,de közben vagy hozzám nem szólt.

-És lányom a fiukkal hogy állsz?tette fel apám a kérdés mikor tudta jól mi volt YooJoon és köztem

-Ha arra vagy kíváncsi van-e valakim akkor meg nyugtatlak,hogy nincs!szinte egyszerre sóhajtott apám és YooJoon..-De igaz,hogy egy fiúval élek együtt.egyből ki kerekedtek apám szemei

-Mi az,hogy egy fiúval ki ez hány éves mit dolgozik?bombázott a kérdéseivel

-Jaj nagylány vagyok már,de ha érdekel JunKyung és 24 éves és ott dolgozik ahol én.meséltem

-És,hogy-hogy együtt laktok ügye nem nyúlt hozzád?aggodalmaskodott apám

-Így olcsóbb a lakás és nem nem nyúlt hozzám!sóhajtottam

-Meddig maradsz?

-1 hétig!mondtam

-Csak?szökött ki YooJoon száján a kérdés,fel kaptam a fejem és rá néztem

-Igen,dolgoznom is kell és JunKyung is vár otthon!mosolyogtam

-Otthon.jegyezte meg hangosan

-Na de én megyek ezer a dolgom még.álltam fel helyemről

-Rendben majd otthon találkozunk!mondta apám

-Rendben!el köszöntem mindenkitől,épp az ajtóban álltam mikor YooJoon nagy  lendülettel nyúlt utánam és ő ment ki az ajtón előbb aztán húzott maga után engem is.

-Hé!rántottam ki a kezem szorításából,erre csak elém lépett és puha ajkát enyémnek nyomta,a 3 évvel ezelőtti közös múltunk minden egyes kis emlék kocka be villant,finoman csókolta várta,hogy vissza csókoljak,de el löktem magamtól.

-Hogy képzeled ezt?háborodtam fel

-Én hogy képzelem,te léptél le és te hagytál el.lett ingerült

-Az már régen volt,ne mond nekem,hogy nem tetted túl magad rajtam.feleltem nyugodtan

-Nem nem tettem túl magam rajtad,nem tudtam,mert szerettelek és még most is szeretlek,fájt hallanom,hogy egy fiúval élsz együtt és miatta maradsz itt csak egy hétig "mert otthon vár JunKyung".lépett egyre közelebb

-Sajnálom!hajtottam le a fejem..-Nem tudtam,hogy ennyire szerettél...

-Szeretlek!Én is hibás vagyok mert nem mutattam ki jobban,hogy szeretlek és hogy fontos vagy nekem!ölelt meg hagytam magam el veszni ölelésében

-Nekem most mennem kell!vettem egy nagy levegőt

-Nem engedlek el még egyszer!mondta kétségbe esetten

-Kérlek,engedj ami meg történt az már a múlt,kérlek lép tovább.néztem rá

-Nem akarok,nem kell más nem érted?rázott meg gyengéden

-De én...nem szeretlek!hazudtam

-Nem tudsz nekem hazudni!oda húzott magához és meg csókolt,át adtam magam az érzéseimnek.Rettentően hiányzott,hogy érezhessem ajkait és közelségét.Megint minden kezdődik előröl...