26.

Miközben apámmal beszélgettem az elmúlt 3 évről,YooJoon teljes figyelemmel követte  mikor miről beszéltem éppen,de közben vagy hozzám nem szólt.

-És lányom a fiukkal hogy állsz?tette fel apám a kérdés mikor tudta jól mi volt YooJoon és köztem

-Ha arra vagy kíváncsi van-e valakim akkor meg nyugtatlak,hogy nincs!szinte egyszerre sóhajtott apám és YooJoon..-De igaz,hogy egy fiúval élek együtt.egyből ki kerekedtek apám szemei

-Mi az,hogy egy fiúval ki ez hány éves mit dolgozik?bombázott a kérdéseivel

-Jaj nagylány vagyok már,de ha érdekel JunKyung és 24 éves és ott dolgozik ahol én.meséltem

-És,hogy-hogy együtt laktok ügye nem nyúlt hozzád?aggodalmaskodott apám

-Így olcsóbb a lakás és nem nem nyúlt hozzám!sóhajtottam

-Meddig maradsz?

-1 hétig!mondtam

-Csak?szökött ki YooJoon száján a kérdés,fel kaptam a fejem és rá néztem

-Igen,dolgoznom is kell és JunKyung is vár otthon!mosolyogtam

-Otthon.jegyezte meg hangosan

-Na de én megyek ezer a dolgom még.álltam fel helyemről

-Rendben majd otthon találkozunk!mondta apám

-Rendben!el köszöntem mindenkitől,épp az ajtóban álltam mikor YooJoon nagy  lendülettel nyúlt utánam és ő ment ki az ajtón előbb aztán húzott maga után engem is.

-Hé!rántottam ki a kezem szorításából,erre csak elém lépett és puha ajkát enyémnek nyomta,a 3 évvel ezelőtti közös múltunk minden egyes kis emlék kocka be villant,finoman csókolta várta,hogy vissza csókoljak,de el löktem magamtól.

-Hogy képzeled ezt?háborodtam fel

-Én hogy képzelem,te léptél le és te hagytál el.lett ingerült

-Az már régen volt,ne mond nekem,hogy nem tetted túl magad rajtam.feleltem nyugodtan

-Nem nem tettem túl magam rajtad,nem tudtam,mert szerettelek és még most is szeretlek,fájt hallanom,hogy egy fiúval élsz együtt és miatta maradsz itt csak egy hétig "mert otthon vár JunKyung".lépett egyre közelebb

-Sajnálom!hajtottam le a fejem..-Nem tudtam,hogy ennyire szerettél...

-Szeretlek!Én is hibás vagyok mert nem mutattam ki jobban,hogy szeretlek és hogy fontos vagy nekem!ölelt meg hagytam magam el veszni ölelésében

-Nekem most mennem kell!vettem egy nagy levegőt

-Nem engedlek el még egyszer!mondta kétségbe esetten

-Kérlek,engedj ami meg történt az már a múlt,kérlek lép tovább.néztem rá

-Nem akarok,nem kell más nem érted?rázott meg gyengéden

-De én...nem szeretlek!hazudtam

-Nem tudsz nekem hazudni!oda húzott magához és meg csókolt,át adtam magam az érzéseimnek.Rettentően hiányzott,hogy érezhessem ajkait és közelségét.Megint minden kezdődik előröl...

25.

Amint le szállt a gépem egy kisebb olcsó hotelben szálltam meg,amíg nem tudok egy kis albérletet bérelni.Másnap elmentem munkát keresni és sikeresen találtam is,a plázába a játszó házba én figyelek a lurkókra amíg a szülök vásárolnak.Nem ez volt álmaim munkája de megfelelt,ahhoz hogy megéljek belőle...

3 év telt el az óta,hogy itt vagyok.
Sok minden meg változott bennem és külsőmön is.
Jobban meg gondolom kit menyire engedek közel magamhoz,át gondolom cselekedeteimet...a hajam rövidebb lett és világos barna,testem nőiesebb lett.A telefon számom már rég le cseréltem,mert voltak nem kívánatos hívásaim.Szüleimmel tartom a kapcsolatot,remekül meg vannak.A munkával kapcsolatod dolgaimról annyit,hogy rengeteget dolgoztam az utóbbi időbe.Egy igen jól menő ruházati cégnél vagyok alkalmazott és jól is fizetnek.De mivel szabadságomat ki kel vegyem.így úgy döntöttem ideje meg látogatnom szüleimet Koreába.Nem szólok,hogy megyek meglepetésnek szánom.A jegyem már le foglaltam ami ma este indul.Épp otthon pakolásztam mikor egy számomra kedves ember jött haza.
-EunHee meg jöttem!szólt az ajtóból Junkyung
-A szobába!kiáltottam vissza.Junkyung-ról csak annyit,hogy ő egy nagyon helyes munka társam,de a kapcsolatunk kizárólag baráti.Igaz,hogy együtt lakunk mert így jobban ki jövünk anyagilag,veszekedni is szoktunk mint két öreg házaspár.Szerettem őt mint egy régi jó barátot.Tisztelem amiért férfi létére,egyszer sem jutott eszébe a barátságunk határait feszegetni,bár néha örültem volna ha nem csak a barátja vagyok...
-Hova mész?kérdezte döbbenten,majd le guggolt mellém és nyomott egy puszit az arcomra
-Meg látom a szüleimet.válaszoltam
-Jó ötlet ez?ült le törökülésbe.Tudta,hogy miért jöttem el Koreából..
-Persze,figyelj az már mind régen volt!válaszoltam nyugodtan
-Rendben de ha nekem nem jössz vissza,meg  kereslek és el verem a feneked.mutogatott
-Hú ez aztán a fenyegetés,de nem kell félned vissza jövök hozzád!mosolyogtam rá
-Szavadon foglak!állt fel
-Te meg addig használd ki,hogy egyedül tiéd a lakás!kacsintottam
-Hülye!lökte meg a fejem
-Most miért?fejeztem be a pakolást
-Gyere hoztam kaját!tartotta kezét.bele kapaszkodtam és fel húzott a földről,majd az étkezőbe ültünk le enni.
-Visszatérve,miért nem akarod ki használni,hogy nem leszek itthon?kaptam be egy falatot
-Mer szerinted,ha fel hozok egy lányt, nem az lesz asz első kérdése,hogy a saját lakásod és hoppá meglátja rólad avagy az egyik közös képünket aztán vége mindennek!magyarázta
-Ha akarod el rakhatom őket!vetettem fel az ötletet
-NEM!vágta rá
-Hát jó!motyogtam.Meg vacsoráztunk aztán ki vitt a reptérre.
-Várlak haza!ölelt meg
-Nem sokára jövök!dünnyögtem a nyakába
-És el ne lopják a szíved!szakadt el tőlem
-Nem fogják!mondtam nyomtam egy puszit az arcára majd a gépemhez indultam.

Amint meg érkezett a gépem egy hotelbe mentem,nem akartam ilyenkor zavarni szüleimet.
Másnap olyan dél körül kelhettem összeszedtem magam,ki jelentkeztem a hotelből,hívtam egy taxit ami az éttermünk előtt rakott ki.Lassan mentem be az ajtón,oda sétáltam a pulthoz.
-Mi a mai menü?kérdeztem édesanyámat
-A ami...nézett fel rám..-EunHee,hogy kerülsz te ide?ujjongott ki jött a pult mögül és meg ölelt
-Meglepetés!öleltem meg jó szorosan
-Apád is nem sokára jön!mondta boldogan
-Nagyon el foglalt?kérdeztem
-Mint mindig!bólintott,amíg vártuk apát addig jól el beszélgettünk,az igazi okát,hogy miért mentem Tokióba a mai napig nem tudják.Jobb is így.
-Meg jött vagyis jöttek!mondta anyám én háttal álltam az ajtónak meg fordultam,de akkor már apám és a vendégei le ültek egy hátsó asztalhoz.A pulttól csak apámat láttam.
-Meny ki te fel venni a rendelést!lökött meg anyám
-Mit hozhatok?kérdeztem kedvesen
-Mi a ami menü?kérdezte apám
-Fogalmam sincs,csak mos jöttem haza!feleltem nyugodtan
-EunHee?kérdezte egy rég nem hallott hang,Rá nézem és bólintottam,-hihetetlen ez az ember ennyi év után is ugyanolyan gyönyörű mint amikor el hagytam.Tudtam,hogy ez a találkozás előbb vagy utóbb be fog következni de jobban örültem volna az utóbbinak...!gondoltam
-Édes egyetlen kis lányom!ugrott fel a helyéről apám és jól meg ölelgetett

24.

Egyenesen lefele néztem,hogy el ne essek sittemben,igazából fogalmam sincsen miért jöttem el.Hisz rég láttam már,de ahogy ott állt a régi emlékek egyből be villantak a csókjai a kedves szavai és az is rá tett egy lapáttal,hogy mennyivel jobban néz ki mint amikor utoljára találkoztunk.Épp,hogy le értem a lépcső aljára valami keménybe ütköztem.
-Meg akarod magyarázni?kérdezte Kris
-Te-te,hogy kerülsz ide?habogtam
-Van lift kincsem!biccentett a lift felé
-Áh.mosolyogtam kínomba
-Örülök,hogy te is itt vagy gyakornok!tette kezeit a vállamra
-Miért nem mondtad,hogy itt vagy gyakornok?kértem számon
-Mert tudtam,hogy nem jönnél ide,ne hogy össze fussunk és gondolom a barátod miatt sem jöttél volna ide ha te tudtad volna,hogy itt vagyok akkor ő is majd' elkezdődőt volna a féltékenykedése!válaszolta teljes nyugodtsággal
Le sokkoltam,meg kellet emésztenem,hogy tényleg itt van annyira hiányzott már a hangja az illata az ölelése,egy szóval minden.
-Igazad van!húztam mosolyra a számat
-Na gyere ide!ölelt szorosan magához
-Kris ezt nem kellene!toltam el magamtól
-Nem lát senki!ölelt meg ismét
-Az rendben van,hogy nem lát.....meg csókolt,puha párnái lassan falták enyémeket.Nem kellet sokat várnia viszonoztam.Nyelvét lassan át csúsztatta a számba,bejárta egész száj üregemet,majd játszott az enyémmel és el szakadt tőlem.
-Hiányoztál!nyomott egy puszit a homlokomra
-Kris nekem barátom van!motyogtam
-De ha annyira szeretnéd akkor nem viszonoztad volna a csókomat.válaszolta mosolyogva
-Most már tényleg mennem kell.
-Nekem is,nem sokára találkozunk!kaptam egy puszit a számra majd el ment,követtem példáját és én is el hagytam az épületet.

Haza mentem és össze pakoltam fel hívtam apámat,hogy ki lépek.Nem örült neki,hogy fel adom amiért eddig küzdöttem,de most nem tudnék erre koncentrálni...
Kris rá ébresztett,hogy nem érdemlem meg egyikőjüket sem.
Ha döntenem kellene nem tudnák dönteni így inkább menekülök,időre van szükségem,hogy gondolkodjak mit is akarok kezdeni magammal és a szerelmi életemmel.
Nem szóltam senkinek szüleimnek írtam egy SMS-t,hogy "Jól vagyok,majd jelentkezem.".
Egyenesen a reptérre mentem és megvettem a következő repülő jegyet Tokióba.
Egy időre el tűnök míg mindenki tovább lép rajtam és én is rajtuk...