Sikerült is bele felejtkeznem a tanulásba oly annyira,hogy reggel a telefonom ébresztett fel.Nyúzottnak éreztem magam fel keltem a székemből és el mentem le zuhanyozni majd iskolába indultam.Unalmasan telte el ez a nap is,órák után le mentem a tánc terembe és táncoltam amitől mintha ki cseréltek volna újult erővel vettem az irányt haza.Már épp a kulcsom a zárba tettem mikor meg szólalt a telefonom.
-Tessék?vettem fel mosolyogva mikor meg láttam,hogy apa az aki keres
-Szia csak szólni akarok,hogy elmaradnak egy darabig az ének óráid.mondta
-Hogy-hogy?kérdeztem meg lepetten mi közben a szobám felé haladtam
-A srácok japánba utaznak 1 hónapra.válaszolta komolyan
-Áh értem!feleltem letörve
-Na de jó legyél majd este találkozunk
-Oké te is szia!tettem le a telefonom majd az ágyamra ültem és gondolkozni kezdtem
-Remek ő is elmegy,SooJi sincs itt,nem sokára nyauéktól is meg vallok,remek életem lesz be fogok csavarodni egyedül~dőltem háta az ágyamon.El aludtam csendes pihenőmet kopogás törte meg.
-Tessék!mondtam fáradt hangon
-Gyere vacsorázni!nyitott be kedvesen anya
-Nem vagyok éhes inkább csak aludni akarok!feleltem
-De enned kell!szólt rám
-Ettem délután!tettem fejemre a párnám
-Ahogy akarod!csukta be az ajtóm
Elmentem le fürödtem és vissza bújtan az ágyamba,reggel megint iskolába mentem...
Ez a hét ment el életemben a leglassabban monoton volt és unalmas.
-Kicsim összepakoltál mindened?szólt fel apám
-Igen!válaszoltam boldogan ma költöztem be az új lakásunkba ahova majd SooJi is csatlakozik hozzám
-Gyere mert nem érek rá!szólt megint fel apám
-Már jövök!vonszoltam magammal le a két meg tömött bőröndömet
-Kicsim nagyon vigyázz magadra,és tessék normálisan iskolába járni,és rendszeresen egyél,ha lehet ne nagyon járkálj este sehova!monda anyám majd szorosan meg ölelt és engedett utamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése