5.

Korgó hasamra leszek figyelmes,összeszedem magam és úgy döntök el megyek az étterembe.Így is tettem el mentem omma kiszolgált akár csak a sok vendéget majd haza küldött,hogy tanuljak.A tanulásom kellős közepén telefonom csörgésére lettem figyelmes,gyorsan ki kutattam a táskámból,majd fel vettem...

-Szia SooJi WASSSSUP?szóltam bele
-Szia semmi különös megvagyok csak unatkozom nélküled!mondta kedvesen másik felem
-Akkor szed össze magad és gyere haza!adtam neki az ötletet
-EunHee erről akarok veled beszélni!váltott komolyra  hangja
-Omo baj van?kérdeztem aggodalmasan
-Eléggé mármint apámnak és anyámnak nem,de neked és nekem eléggé rossz hír!szinte hallottam hogy könnyezik
-Mond már!parancsoltam rá
-Apámat át helyezték Japánba és költözünk amint innen haza mentünk!mondta szipogva
-Ez azt jelenit,hogy alig fogunk találkozni.tartottam magam nem akartam,hogy sírni halljon kettőnk közül én voltam az erősebb érzelmileg,de ez a hír most szíven ütött,hogy a másik felemet véglegesen el szakítják tőlem...
-De ígérem,hogy gyakran fogok Koreába menni csak is miattad!mondta egy nagy sóhaj kíséretében
-SooJi van egy ötletem!akár egy villám úgy csapott belém az ötlet
-Hallgatom!mondta
-Mi lenne,ha te nem mennél el Japánba hanem össze költöznénk?vetettem fel neki az ötletem
-EunHee egy zseni vagy,meg beszélem apuval és vissza hívlak és te is meny és beszélj anyudékkal!tette le a telefont
Ezzel a lendülettel fel pattantam és az étterem felé vettem az irányt majd mikor majdnem ott voltam tárcsáztam apámat.
-Szia hol vagy?kérdeztem 
-Az étterembe ebédelünk a srácokkal!válaszolta
-Remek 5 perc és ott vagyok!tettem le izgatottan a telefont
Gyorsan szedtem a lábaim,hogy minél előbb beszélni tudjak velük, 5 perc sem kellet és már ott is voltam.Nagy hévvel be mentem az éterembe csak anya apa és a Tritops-os fiúk ücsörögtek egy asztalnál,Köszöntem mindenkinek majd le huppantam az YooJoon mellé,el is felejtettem mi volt délelőtt olyan izgatott voltam SooJi miatt.
-Mi ennyire fontos?tette fel apám a kérdést
Vetem egy nagy levegőt és bele kezdtem-SooJi-ék költöznek Japánba,de SooJi nem akarja itt hagyni Koreát ezért ki találtuk vagyis találtam,hogy mi lenne,ha össze költöznék vele,hogy tovább is itt tudjon maradni tanulni és akkor nekem sem kéne mindig Japánba utazni hozzá.vázoltam fel az ötletem és néztem felváltra apámra és anyámra akiket sokkolt a határozottságom
-SooJi apjával ezt meg beszélem és utána mondom,hogy engedem-e!Rendben?mondta apám és fel állt az asztaltól és telefonálásba kezdett.Nem szóltam csak boldogan bólintottam majd anyámra néztem akinek potyogni kezdtek a könnyei.
-Omma mi a baj?töröltem le az arcáról a lefolyó könny cseppet
-Az én kislányom felnőtt!szipogott
-De még nem vagy 21 nem?kérdezte HyungMoon 
-Még nem nem vagyok!feleltem
-De Európába vagyis Magyarországon már nagykorúnak számít,bár itt sokra nem megy vele,de mégis felnőtt ha ilyen döntést tudott hozni!mosolygott anyám
-EunHee nagy fába vágta a fejszéjét!okoskodott YooJoon,nem foglalkoztam ki jelentésével csak nagy szemekkel néztem apámat ahogy telefonál,ekkor meg indult felénk
-Park EunHee mivel nem vagy nagy korú így a lakást mi fizetjük,és kaptok egy meg adott összeget havonta amiből gazdálkodnotok kell SooJi apja talált is lakást az iskolától nem messze és amint vissza jönnek már be is költözik melléd SooJi!mondta apám határozottan
-Ez azt jelenti,hogy elköltözhetünk!? ujjongtam
-Igen!vágta rá
-Köszönöm!öleltem meg apámat majd anyámat is
-Mikor költözök?néztem apámra
-Péntek délután!felelte határozottan 
-Akkor majdnem 1 hónapig egyedül fogok lakni?!merengtem hangosan
-Majd meg látogatlak,hogy ne unatkozz!mondta kedvesen YooJoon
-Inkább ne ki tudja mit akarsz....
-Park EunHee!szakított félbe apám -Inkább köszönnéd meg!mordult rám
-Bocsánat,de akkor is meg leszek egyedül!mosolyogtam YooJoon-ra
-Mi megyünk már későre jár!állt fel az asztaltól HyungMoon
-EunHee beszélhetnénk kicsit?állt fel YooJoon is
-Majd holnap beszélünk!intettem 
-EunHee!szólt rám apám
-Jójó megyek!álltam fel én is majd ki mentünk az étterem elé a 2 fiú be szállt az autóba YooJoon elém állt.
-Remélem nem felejtetted el a holnapi ének óránkat!mondta 
-Már,hogy felejtettem volna el hisz KÖTELEZŐ!mondtam durcásan
-Helyes,akkor holnap találkozunk!mondta majd meg indult az autó felé én pedig az étterembe vissza.-Sok értelme volt ki hívnia!dünnyögtem az orrom alatt
-Hé!szólt utánam majd  vissza fordultam és olyat tett amire legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.