11.

Előbb ébredtem,mint Kris ki hámoztam magam az öleléséből és a konyhába mentem.Töltöttem magamnak egy pohár vizet és le ültem az étkezőben az egyik székre.Gondolkoztam,hogy mire is véljem Kris tegnapi cselekedetét,hisz sosem tett ilyet évekkel ezelőtt,soha nem került hozzám ilyen közel,de ami a legfelkavaróbb az egészben az,hogy amikor meg láttam tegnap este valami el indult bennem így ,hogy most közelebb van mint valaha nem lnne szabad el engednem.
Meg amúgy is ki tudja,hogy JooYoon csak játszadozott-e velem vagy tényleg komolyan gondolta?!Az lesz a legjobb ha várok,hogy ebből a Kris-es dologból mi sül ki.~Felálltam a székről és neki álltam kávét csinálni magamnak és a vendégemnek.Épp a poharakat vettem ki a konyha szekrényből mikor két kar kígyózott át a derekamon reflex szerűen fordultam meg és szembe találtam magam Kris-el.Mélyen néztem szemébe ahogy ő az enyémbe,elmosolyodott.
-Jó reggelt!nyomott egy puszit a homlokomra
-Neked is!pirultam el
-Gondolom kérsz kávét,és ne meny messzire mert beszélnünk kell!tettem a komolyat
-Igen kérek!Előre félek!mosolyogva ült le asz asztalhoz.El készítettem a kávékat és le ültem mellé a székbe
-Akkor játszunk kérdezz felelek-et oké? néztem rá 
-Oké!bólintott
-Akkor mi volt az a tegnapi kis akciód?néztem rá sunyin
-Egy puszit nem tudok meg magyarázni és nem akartam egyedül aludni és...tolta közelebb a fejét a fejemhez....adok valamit amit utána meg tudok magyarázni mit szólsz?meg sem várta válaszom azonnal az ajkaimra tapadt és lágyan falta őket nem ellenkeztem vissza csókoltam neki.Lassan el mélyítette a csókot a nyakamat gyengéden húzta az övéhez.Lassan fel állt és engem is fel húzott a székről kezét a nyakamról végig le vezette csípőmig majd' még közelebb húzott magához.Kezeimet át fontam nyakán és így csókoltam tovább,nyelveink huncutul játszottak egymással.egyszer rá haraptam a nyelvére,ekkor be le mosolygott a csókunkba.Lassan el váltunk egymás ajkaitól és egymás szemében elvesztünk így álltunk jó pár percig.
-EunHee el sem tudod képzelni,hogy mennyire hiányoztál a 2 év alatt olyan barátom mint te még nem volt soha lány személyében.Amikor le szálltam a gépről első gondolatom te voltál és,hogy ha törik ha szakad akkor is meg talállak,de volt olyan szerencsém,hogy a buliba rád bukkantam és amikor meg láttalak fel erősödtek bennem a régi érzéseim.Ami több mint barátság volt ami mára már szerelemmé alakult át és az a tudat,hogy neked sem vagyok közönbös boldoggá tesz!nyomott egy jó nagy cuppanóst a homlokomra.Erre az érzelem zuhatagra egyáltalán nem voltam fel készülve főleg,hogy az az ember mondja ezt aki eddig elérhetetlen volt számomra aki csak barát volt most szerelmet vallott nekem.Mire fel dolgoztam az információkat amit rám zúdított a szemeim könnybe lábadtak.
-EunHee mondtam valami rosszat?ölelt meg
-N-Nem!nyögtem ki
-Csak olyan elképzelhetetlen ez az egész!motyogtam a nyakába
-Mi az,hogy szerettelek és még mindig szeretlek?tolt el magától,de csak annyira,hogy a szemebe tudjon nézni.
-Igen az,hogy szerettél és az,hogy szeretsz!válaszoltam
-De ha te nem így érzel akkor el fogadom.
-Kris adj egy kis időt nekem!Még nem tudom azt mondani,hogy szeretlek!
-Rendben várok!
-Köszönöm!nyomtam egy puszit a szájára amitől el mosolyodott.