11.

Előbb ébredtem,mint Kris ki hámoztam magam az öleléséből és a konyhába mentem.Töltöttem magamnak egy pohár vizet és le ültem az étkezőben az egyik székre.Gondolkoztam,hogy mire is véljem Kris tegnapi cselekedetét,hisz sosem tett ilyet évekkel ezelőtt,soha nem került hozzám ilyen közel,de ami a legfelkavaróbb az egészben az,hogy amikor meg láttam tegnap este valami el indult bennem így ,hogy most közelebb van mint valaha nem lnne szabad el engednem.
Meg amúgy is ki tudja,hogy JooYoon csak játszadozott-e velem vagy tényleg komolyan gondolta?!Az lesz a legjobb ha várok,hogy ebből a Kris-es dologból mi sül ki.~Felálltam a székről és neki álltam kávét csinálni magamnak és a vendégemnek.Épp a poharakat vettem ki a konyha szekrényből mikor két kar kígyózott át a derekamon reflex szerűen fordultam meg és szembe találtam magam Kris-el.Mélyen néztem szemébe ahogy ő az enyémbe,elmosolyodott.
-Jó reggelt!nyomott egy puszit a homlokomra
-Neked is!pirultam el
-Gondolom kérsz kávét,és ne meny messzire mert beszélnünk kell!tettem a komolyat
-Igen kérek!Előre félek!mosolyogva ült le asz asztalhoz.El készítettem a kávékat és le ültem mellé a székbe
-Akkor játszunk kérdezz felelek-et oké? néztem rá 
-Oké!bólintott
-Akkor mi volt az a tegnapi kis akciód?néztem rá sunyin
-Egy puszit nem tudok meg magyarázni és nem akartam egyedül aludni és...tolta közelebb a fejét a fejemhez....adok valamit amit utána meg tudok magyarázni mit szólsz?meg sem várta válaszom azonnal az ajkaimra tapadt és lágyan falta őket nem ellenkeztem vissza csókoltam neki.Lassan el mélyítette a csókot a nyakamat gyengéden húzta az övéhez.Lassan fel állt és engem is fel húzott a székről kezét a nyakamról végig le vezette csípőmig majd' még közelebb húzott magához.Kezeimet át fontam nyakán és így csókoltam tovább,nyelveink huncutul játszottak egymással.egyszer rá haraptam a nyelvére,ekkor be le mosolygott a csókunkba.Lassan el váltunk egymás ajkaitól és egymás szemében elvesztünk így álltunk jó pár percig.
-EunHee el sem tudod képzelni,hogy mennyire hiányoztál a 2 év alatt olyan barátom mint te még nem volt soha lány személyében.Amikor le szálltam a gépről első gondolatom te voltál és,hogy ha törik ha szakad akkor is meg talállak,de volt olyan szerencsém,hogy a buliba rád bukkantam és amikor meg láttalak fel erősödtek bennem a régi érzéseim.Ami több mint barátság volt ami mára már szerelemmé alakult át és az a tudat,hogy neked sem vagyok közönbös boldoggá tesz!nyomott egy jó nagy cuppanóst a homlokomra.Erre az érzelem zuhatagra egyáltalán nem voltam fel készülve főleg,hogy az az ember mondja ezt aki eddig elérhetetlen volt számomra aki csak barát volt most szerelmet vallott nekem.Mire fel dolgoztam az információkat amit rám zúdított a szemeim könnybe lábadtak.
-EunHee mondtam valami rosszat?ölelt meg
-N-Nem!nyögtem ki
-Csak olyan elképzelhetetlen ez az egész!motyogtam a nyakába
-Mi az,hogy szerettelek és még mindig szeretlek?tolt el magától,de csak annyira,hogy a szemebe tudjon nézni.
-Igen az,hogy szerettél és az,hogy szeretsz!válaszoltam
-De ha te nem így érzel akkor el fogadom.
-Kris adj egy kis időt nekem!Még nem tudom azt mondani,hogy szeretlek!
-Rendben várok!
-Köszönöm!nyomtam egy puszit a szájára amitől el mosolyodott.

10.

Már jó egy órája bent riszáltuk,nagyon jól éreztünk magunkat.Kezdtem fáradni ezért le ültem a bárhoz,ő ugyan így tett és le ült mellém.
-Na most már beszélgethetünk.mosolygott
-Mennyünk el hozzám,közel lakom.hajoltam közelebb
-Menyünk!bólintott fel álltunk és haza sétáltunk,sokat beszéltünk a rövid úton,de nem eleget.
-Azt milyen jó kis lakásod van.tátotta el a száját
-Az igazság az,hogy nem csak az enyém.vettem le a kabátom és a cipőm
-Csak nem a barátoddal élsz itt?nézett rám meg lepetten
-Dehogy is!löktem oldalba
-Akkor?
-Emlékszel még SooJi-ra?ültetem le a kanapéra ő ugyanígy tett le ült velem szembe
-Persze!
-Vele élek itt!néztem körül a lakásba
 -És ő hol van?nézett körül ő is
- Az apja el vitte 1 hónapra New York-ba,majd úgy volt,hogy Japánba költöznek,de ki találtam hogy költözzünk össze és így itt folytathatja a sulit.magyaráztam
-Áh értem!bólogatott
-És te,hogy-hogy haza jöttél?
-Anya úgy döntött,hogy ideje vissza költöznünk,elég volt a nagyvárosi életből,tudod apa halála óta minden meg változott ott.
-Rászvétem.simogattam meg a karját
-De mindegy is most új életet kezdünk vagyis folytatjuk a régit!mosolygott
-EunHee nem aludhatnák itt?kérdezte szerényen
-Örülnék neki,legalább nem lennék egyedül.mosolyogtam
-Köszönöm!fel állt és nyomott egy puszit a homlokomra meglepett régen sosem csinált ilyesmit inkább szívatott mint,hogy kedveskedjen...
-S-semmiség!nyögtem ki
-Merre van a mosdó?
-A második ajtó a konyha mellet!mutattam a mosdó felé azzal el ment a fürdőbe jó fél órát bent volt mikor ki jött egy szál bokszerben én épp a konyhában eszegettem mikor meg láttam,félre nyeltem.
-Omo minden rendben?kérdezte ijedt hangon nem válaszoltam csak bólintottam.
-Tudod nem vagyok hozzá szokva.néztem végig rajta túl fel tűnően
-Amikor kisebbek voltunk ez nem zavart!mosolygott
-Azóta jó pár év eltelt te lökött!ütöttem meg a vállát
- Érezd otthon magad a kanapéra ki tettem az ágyneműt,egyél ha éhes vagy én elmegyek fürdeni és le is fekszem!mentem a fürdőbe őt magára hagytam.Jó fél órán át pancsikoltam,kiszálltam meg töröltem magam,felvettem a pizsim és aludni indultam.A nappaliban láttam,hogy őt el nyomta az álom a kanapén.Be zártam a bejárati ajtót és le kapcsoltam a villanyokat majd aludni mentem be bújtam az ágyba,magamra húztam a takarót.Már majdnem,hogy el aludtam volna meg éreztem,hogy az ágy meg süpped mellettem a takaróm meg emelkedett és egy meleg test simul hozzám hátulról.Azonnal meg fordultam és szembe találtam magam Kris-el.

-Kris te mit keresel itt?kérdeztem tőle
-Alszom!válaszolta aranyosan
-De...
-Semmi,de!szakított félbe és egy puszit nyomott a számra -És most aludj holnap beszélünk.utasított
Nem szóltam nem is tudtam mit kellet volna mondanom.engedelmeskedtem neki és vissza fordultam.Egyik kezét át fonta derekamon és magához húzott.Jól esett a közelsége ijesztő érzés kerített hatalmába ugyan azt éreztem mint amikor YooJoon karjai között voltam.Biztonságban voltam.

9.

Meg érkeztünk az új lakásba,apám magamra is hagyott mert szokás szerint dolga volt.Oda adta a havi pénzt kajára és más egyéb szükségletre.Körbe jártam a lakást szép nagy és tágas volt és teljesen felszerelt nem hiányzott belőle semmi.A kisebbik szobát választottam magamnak szép baba kék falak nagy ablak.Mintha pont az én kérésemre lett volna meg tervezve,fa keretes francia ágy és mellé mind két oldalon kis éjjeli szekrények amik szintén fából voltak.Elkezdtem ki pakolni a dolgaimat,mikor végeztem a szobámmal át vándoroltam a fürdőbe és ott folytattam.-20:00 ideje vacsizni!jegyeztem meg hangosan kicsit fura volt tök egyedül lenni egy ilyen nagy lakásban.Készítettem pár szendvicset majd a tévé elé ültem és falatozgattam.-Mivel ma péntek el kellene menni bulizni!vittem ki a tányérom a mosogatóba.Le fürödtem,sminkeltem,és egy csinos nem túl kihívó ruhát húztam fel és egy hozzá illő magassarkút,felcsaptam vállamra a kis táskám.Be csuktam a lakás ajtaját és bele vetettem magam az éjszakába.Mire el értem az egyik közeli klubba már 11 óra volt,sorba álltam és be mentem.Jó sok ember volt látszólag mindenki jól érezte magát.Első utam a pulthoz vezettet,meg ittam két felest és ki kértem egy colát amit lassan iszogattam amíg meg érzem a felesek hatását nem is kellet sokat várnom rá.A helyemet el hagyva a tömegbe vetettem magam egyszerre mozogtam a tömeggel.Ahhoz képest,hogy nem ismertem senkit nagyon jól éreztem magam egyedül is.Kezdtem fáradni ezért ki mentem a teraszra levegőzni,neki dőltem a korlátnak és csak néztem előre.-Most vajon mit csinálhat SooJi??Annyira hiányzik!És YooJoon vajon gondol rám?Bár mért tenné?!gondolataimat  egy köhintés zavarta meg...Lassan a hang felé fordítottam a fejem.
-EunHee te vagy az?szólított meg,nem volt oly sötét kint,de még így is nehezen vettem ki az idegent akinek ezek szerint nem vagyok az!
-Ne haragudj ismerjük egymást?kérdeztem vissza nem válaszolt csak meg fogta a kezem és befelé húzott.Olyan hirtelen cselekedett,hogy reagálni sem volt időm és amikor be értünk meg láttam őt.
-Uram isten el sem hiszem,hogy újra látlak!ugrottam rég látott legjobb fiú barátom nyakába aki az USA-ba költözött már 2 éve,és az óta nem beszéltünk.
-Gyönyörű vagy mint mindig!ölelt szorosan
-Te sem panaszkodhatsz ki férfiasodtál!az ölelést meg szakítva néztem végig rajta
-Köszönöm!mosolyodott el.-El sem hiszem,hogy ez az az ember akire régen csak barát ként tudtam nézni most,hogy így látom és nem tudnám,hogy ki ő biztos rá mozdulnék!
-Baboo itt vagy?lökte meg a homlokom az egyik ujjával
-Jaj persze!nevettem
-Mesélj mi történt veled!néztem rá
-Először bulizzunk utána mesélünk!húzott be a tánc térre...

8.

Sikerült is bele felejtkeznem a tanulásba oly annyira,hogy reggel a telefonom ébresztett fel.Nyúzottnak éreztem magam fel keltem a székemből és el mentem le zuhanyozni majd iskolába indultam.Unalmasan telte el ez a nap is,órák után le mentem a tánc terembe és táncoltam amitől mintha ki cseréltek volna újult erővel vettem az irányt haza.Már épp a kulcsom a zárba tettem mikor meg szólalt a telefonom.

-Tessék?vettem fel mosolyogva mikor meg láttam,hogy apa az aki keres

-Szia csak szólni akarok,hogy elmaradnak egy darabig az ének óráid.mondta 

-Hogy-hogy?kérdeztem meg lepetten mi közben a szobám felé haladtam

-A srácok japánba utaznak 1 hónapra.válaszolta komolyan

-Áh értem!feleltem letörve

-Na de jó legyél majd este találkozunk

-Oké te is szia!tettem le a telefonom majd az ágyamra ültem és gondolkozni kezdtem

-Remek ő is elmegy,SooJi sincs itt,nem sokára nyauéktól is meg vallok,remek életem lesz be fogok csavarodni egyedül~dőltem háta az ágyamon.El aludtam csendes pihenőmet kopogás törte meg.

-Tessék!mondtam fáradt hangon

-Gyere vacsorázni!nyitott be kedvesen anya

-Nem vagyok éhes inkább csak aludni akarok!feleltem

-De enned kell!szólt rám

-Ettem délután!tettem fejemre a párnám

-Ahogy akarod!csukta be az ajtóm

Elmentem le fürödtem és vissza bújtan az ágyamba,reggel megint iskolába mentem...

Ez a hét ment el életemben a leglassabban monoton volt és unalmas.

-Kicsim összepakoltál mindened?szólt fel apám 

-Igen!válaszoltam boldogan ma költöztem be az új lakásunkba ahova majd SooJi is csatlakozik hozzám

-Gyere mert nem érek rá!szólt megint fel apám

-Már jövök!vonszoltam magammal le a két meg tömött bőröndömet

-Kicsim nagyon vigyázz magadra,és tessék normálisan iskolába járni,és rendszeresen egyél,ha lehet ne nagyon járkálj este sehova!monda anyám majd szorosan meg ölelt és engedett utamra.

7.

Lassan közelített,most már biztos voltam benne mit akar és eszem ágában sem volt tiltakozni ellene.A puha dús ajkait az enyémnek nyomta,becsuktam szemem és finoman vissza csókoltam.Alsó ajkamhoz érintette nyelvét,a szám kinyílt résnyire és a nyelvével be nyomult a nyelveink játszottak egymással.Kezeim átfontam a nyaka körül majd magamhoz húztam,a keskeny kanapén a lábam közé fészkelte magát,a csókot nem szakítva meg cselekvésével.Már majdnem tovább mentünk a dolgokkal mikor ajtó nyitásra lettünk figyelmesek.Gyorsan le ugrott rólam,én is ülő helyzetbe helyeztem magam úgy tettünk mintha az ének órát tartaná.

-Nagyobb levegő vegyél mikor tudod,hogy ki akarsz tartani egy hangot!mondta amint meglátta anyámat a nappali ajtajában

-Nem zavarlak titeket,csak a telefonom hagytam itthon!Áh de meg is van!Folytassátok csak!ezzel el is viharzott anyám a házból kettesben maradtunk megint.Néma csendben le ült mellém a kanapéra.Így ültünk vagy 5 percig,nem is tudtam,hogy mit kellene mondanom neki,belesnem merek gondolni mi lett volna ha anyám nem szakít meg minket!

-EunHee!törte meg a csendet YooJoon

-Tessék?!fordultam felé

-Ezt nem lett volna szabad,kérlek ne haragudj!állt fel a kanapéról

-Igen, nem lett volna szabad,de azért éleszted,amúgy nem haragszom!álltam fel én is

-Csak azt ne mond,hogy te nem elveszted!húzott magához

-Nem állt szándékomban!mosolyogtam,majd szorosan meg ölelt és az állát a fejemen pihentette ezen idő alatt nagyokat szippantottam férfias illatából

-Nem lenne szabad....hallgatott el

-Mit nem lenne szabad?kérdeztem vissza

-Nem lényeg!puszilta meg homlokom

-Most mennem kell,majd hívlak!ezzel távozott a lakásból

Nem értettem ezt az egészet csak azért teszi ezeket,mert játszani akar valakivel vagy csak hiányzik neki egy nő az életéből vagy netán tényleg kedvel?!Kételyek vannak bennem,nem tudom mire vélni tetteit.Felmentem a szobámba és elkezdtem tanulni,hátha sikerül kicsit is ki vernem a fejemből akár pár órára is YooJoon-t és az édes csókját!

6.

Meg fogta kezem és magához húzott a lehető legközelebb,majd a szemembe nézett és a szájával közelített az enyém felé,tudtam mit akar,de annyira zavarban voltam,hogy reflex szerűen el löktem magamtól,majd be siettem az étterembe,nagyokat sóhajtottam miközben az asztalhoz vissza ültem.Gondolkozni kezdtem,hogy mégis mi a jó istent akarhat tőlem ez az ember?!...gondolat menetemet apám szava zavarta meg.

-Mehetünk?kérdezte bólintottam be ültünk az autóba és haza mentünk,otthon le fürödtem be dobáltam a táskámba a holnapi tan szereket,majd be dőltem az ágyba,holnap iskola és korán kell kelnem és SooJi nélkül megyek iskolába.A gondolataim meg szakadtak és mély álomba merültem.Reggel a telefonom csörgésére ébredtem ki kászálódtam ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt meg mostam a fogam majd felfrissítettem az arcomat is,enyhe sminket vittem fel álmos arcomra,ez után vissza tértem szobámba felöltöztem és indultam az iskolába,kértem kajára pénzt és távoztam a házunkból.Ez a nap nem olyan volt mint a többi hiányzott mellőlem SooJi mindig együtt mentünk suliba és haza is.Gyorsan be is értem a termünkbe mindenki bent ült furcsán néztek rám majd az egyik társam oda is szólt.

-EunHee elhagyta a másik felét!mondta gúnyosan

-Fogd be!Azt sem tudod,hogy mért nincs itt SooJi!vágtam oda flegmán

-Elhurcolták a szülei,mert rossza hatással vagy rá!jött az padom mellé

-Megint hülye vagy vagy csak játszod?álltam fel 

-De mond ha nem így van!láttam rajta,hogy meg ijedt

-Ha valamit nem tudsz biztosan akkor arról ne pofázz hülyeséget!egyre idegesebb lettem

-Jójó nekem kell ennyire nekem esni!hátrált

-Lányok nyugodjatok meg és üljetek le!szakította meg vitánkat a tanár

-Elnézést!hajolt meg a társam én csak vissza ültem a székembe

-EunHee jól csicseregték a madarak,hogy külön ének órákat veszel?kérdezte kedvesen a tanár

-Igen!bólogattam

-És szabad meg tudnom ki a tanárod?érdeklődött

-Apám egyik alkalmazotja!válaszoltam

-Na akkor a takarító lesz az!hallottam hátúról a beszólást

-Ne magadból indulj ki!mosolyogtam flegmán hátra,erre reagálni már nem tudott

-Amúgy Jang Yoo Joon a Tritops vokalistája tanít iskola után!válaszoltam kedvesen a tanáromnak

-Szerencsés lány,Az az ember egy félisten,Annyira helyes,Nagyon irigy vagyok!hallottam lány társaimat

-YooJoon remek énekes és tényleg jóképű fiatal ember!helyeselte a tanár

-Igen gyönyörű hanggal rendelkezik!helyeseltem rá én is...az óra többi részét végig kérdezgették,hogy milyen a haja?milyen a személyisége?milyen vele kettesben lenni?!Mindegyik kérdésükre próbáltam kielégítő választ adni és nem az én véleményem szerint mondani...Egész nap ezt hallgattam és kérdésekre válaszoltam,majd úgy döntöttem,hogy az órák után le megyek a tánc terembe és lazítás képen táncolok kicsit,ebből a kicsiből lett 2 óra ezt akkor vettem észre mikor 10 nem fogadott hívás várt a telefonomon hívott anyám,apám,és egy másik szám amit a telefon és én sem ismert ,így vissza hívtam miközben sétáltam haza.

-Ki vagy?tettem fel az első kérdést

-EunHee te meg hol jártál?kérdezte aggódva egyből felismertem YooJoon hangját a vonalban

-Nem mintha közöd lenne hozzá,de iskolában!válaszoltam nyugodtan

-Eddig voltál iskolában mi ez  valami zárda,hogy megadott időben jöhettek csak el?kérdezte komolyan

-Nem tudod ez művészeti iskola,ahol van lehetősége a diákoknak órák  után is táncolni és énekel!okoskodtam

-Apád is és anyád is keresett,de nem vetted fel!mondta

-Talán túl hangos volt a zene...de leteszem szia!nyomtam ki a telefont

-Ez hülye mi köze van hol vagyok meg mit csinálok úgy viselkedik mint egy óvóbácsi!jegyeztem meg az orrom alatt lassan haza is értem fáradtan estem be az ajtón,nem várt meg lepetés üres volt a lakás szokás szerint.Fel mentem le tusoltam kerestem magamnak valami ehetőt és be ültem a tévé elé.Épp a Strong Heart Idol Show ment,jókat nevettem rajtuk,nevetésemet kopogás szakította meg!Oda siettem az ajtóhoz és nagy mosollyal nyitottam ki!A mosolyom egyből le hervadt az arcomról mikor meg láttam az ajtóban YooJoon-t kicsit ideges tekintetét

-Már megint mit csináltam?tettem fel a kérdést

-Neked a memóriáddal gondok vannak nem gondolod?invitálta magát be a lakásba

-Persze gyere csak be!dünnyögtem majd be csuktam az ajtót és követtem a nappaliba

-Visszatérve a kérdésedre,egész nap téged emlegettelek nem csuklottál?néztem rá

-Ezt,hogy értsem?nézett rám kíváncsian

-Az tanár meg említette,hogy órákat veszek és azt is kérdezte,hogy kitől én meg hülye fejjel el mondtam,hogy tőled,de nagy hiba volt mert egész nap rólad kellet beszélnem a lányoknak és úgy gondoltam,hogy eleget beszéltem rólad ahhoz ,hogy ma ne találkozzunk de te már megint itt vagy!huppantam le a kanapéra

-Remélem csak jót mondtál rólam!mosolyogva ült mellém

-Szeretnéd mi?!Csak az igazságot mondtam rólad,hogy túlságosan kedves vagy a diákoddal és néha meg ered a kezed egy simogatás erejéig és azt is mondtam,hogy néha csókolózni támad kedved!soroltam el eddigi tetteit ami kicsit furcsán fogadott

-Na most csak viccelsz ügye?nézett rám nagy barna szemeivel

-Kár,hogy ezeket nem mondtam el egyből több diákod lett volna!mosolyogtam 

-De ezeket a gesztusokat csak a különleges emberek érdemlik meg!simogatta meg az arcomat

-Megint kezded?néztem rá furcsán

-Nem tudom meg állni,hogy ne érjek hozzád!hajolt közelebb

5.

Korgó hasamra leszek figyelmes,összeszedem magam és úgy döntök el megyek az étterembe.Így is tettem el mentem omma kiszolgált akár csak a sok vendéget majd haza küldött,hogy tanuljak.A tanulásom kellős közepén telefonom csörgésére lettem figyelmes,gyorsan ki kutattam a táskámból,majd fel vettem...

-Szia SooJi WASSSSUP?szóltam bele
-Szia semmi különös megvagyok csak unatkozom nélküled!mondta kedvesen másik felem
-Akkor szed össze magad és gyere haza!adtam neki az ötletet
-EunHee erről akarok veled beszélni!váltott komolyra  hangja
-Omo baj van?kérdeztem aggodalmasan
-Eléggé mármint apámnak és anyámnak nem,de neked és nekem eléggé rossz hír!szinte hallottam hogy könnyezik
-Mond már!parancsoltam rá
-Apámat át helyezték Japánba és költözünk amint innen haza mentünk!mondta szipogva
-Ez azt jelenit,hogy alig fogunk találkozni.tartottam magam nem akartam,hogy sírni halljon kettőnk közül én voltam az erősebb érzelmileg,de ez a hír most szíven ütött,hogy a másik felemet véglegesen el szakítják tőlem...
-De ígérem,hogy gyakran fogok Koreába menni csak is miattad!mondta egy nagy sóhaj kíséretében
-SooJi van egy ötletem!akár egy villám úgy csapott belém az ötlet
-Hallgatom!mondta
-Mi lenne,ha te nem mennél el Japánba hanem össze költöznénk?vetettem fel neki az ötletem
-EunHee egy zseni vagy,meg beszélem apuval és vissza hívlak és te is meny és beszélj anyudékkal!tette le a telefont
Ezzel a lendülettel fel pattantam és az étterem felé vettem az irányt majd mikor majdnem ott voltam tárcsáztam apámat.
-Szia hol vagy?kérdeztem 
-Az étterembe ebédelünk a srácokkal!válaszolta
-Remek 5 perc és ott vagyok!tettem le izgatottan a telefont
Gyorsan szedtem a lábaim,hogy minél előbb beszélni tudjak velük, 5 perc sem kellet és már ott is voltam.Nagy hévvel be mentem az éterembe csak anya apa és a Tritops-os fiúk ücsörögtek egy asztalnál,Köszöntem mindenkinek majd le huppantam az YooJoon mellé,el is felejtettem mi volt délelőtt olyan izgatott voltam SooJi miatt.
-Mi ennyire fontos?tette fel apám a kérdést
Vetem egy nagy levegőt és bele kezdtem-SooJi-ék költöznek Japánba,de SooJi nem akarja itt hagyni Koreát ezért ki találtuk vagyis találtam,hogy mi lenne,ha össze költöznék vele,hogy tovább is itt tudjon maradni tanulni és akkor nekem sem kéne mindig Japánba utazni hozzá.vázoltam fel az ötletem és néztem felváltra apámra és anyámra akiket sokkolt a határozottságom
-SooJi apjával ezt meg beszélem és utána mondom,hogy engedem-e!Rendben?mondta apám és fel állt az asztaltól és telefonálásba kezdett.Nem szóltam csak boldogan bólintottam majd anyámra néztem akinek potyogni kezdtek a könnyei.
-Omma mi a baj?töröltem le az arcáról a lefolyó könny cseppet
-Az én kislányom felnőtt!szipogott
-De még nem vagy 21 nem?kérdezte HyungMoon 
-Még nem nem vagyok!feleltem
-De Európába vagyis Magyarországon már nagykorúnak számít,bár itt sokra nem megy vele,de mégis felnőtt ha ilyen döntést tudott hozni!mosolygott anyám
-EunHee nagy fába vágta a fejszéjét!okoskodott YooJoon,nem foglalkoztam ki jelentésével csak nagy szemekkel néztem apámat ahogy telefonál,ekkor meg indult felénk
-Park EunHee mivel nem vagy nagy korú így a lakást mi fizetjük,és kaptok egy meg adott összeget havonta amiből gazdálkodnotok kell SooJi apja talált is lakást az iskolától nem messze és amint vissza jönnek már be is költözik melléd SooJi!mondta apám határozottan
-Ez azt jelenti,hogy elköltözhetünk!? ujjongtam
-Igen!vágta rá
-Köszönöm!öleltem meg apámat majd anyámat is
-Mikor költözök?néztem apámra
-Péntek délután!felelte határozottan 
-Akkor majdnem 1 hónapig egyedül fogok lakni?!merengtem hangosan
-Majd meg látogatlak,hogy ne unatkozz!mondta kedvesen YooJoon
-Inkább ne ki tudja mit akarsz....
-Park EunHee!szakított félbe apám -Inkább köszönnéd meg!mordult rám
-Bocsánat,de akkor is meg leszek egyedül!mosolyogtam YooJoon-ra
-Mi megyünk már későre jár!állt fel az asztaltól HyungMoon
-EunHee beszélhetnénk kicsit?állt fel YooJoon is
-Majd holnap beszélünk!intettem 
-EunHee!szólt rám apám
-Jójó megyek!álltam fel én is majd ki mentünk az étterem elé a 2 fiú be szállt az autóba YooJoon elém állt.
-Remélem nem felejtetted el a holnapi ének óránkat!mondta 
-Már,hogy felejtettem volna el hisz KÖTELEZŐ!mondtam durcásan
-Helyes,akkor holnap találkozunk!mondta majd meg indult az autó felé én pedig az étterembe vissza.-Sok értelme volt ki hívnia!dünnyögtem az orrom alatt
-Hé!szólt utánam majd  vissza fordultam és olyat tett amire legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.