Bonus Chapter [+18]

Egy hónap telt el az óta,hogy itthon vagyok.El költöztem JunKyung-tól mert,nem tudtam viszonozni a szerelmét,igen ő belém szeretett.De én kizárólag barát ként tekintettem rá.Így jobbnak láttam el költöznöm tőle,találtam egy kis pofás albérletet.Nem volt túl nagy de kicsi sem,nekem tökéletes volt.

Ma reggel mosollyal az arcomon ébredtem fel.Remekül ment a ami nap a munka,szint már élveztem.Rég voltam ilyen fel szabadult mint a mai nap.Így mikor ki léptem a cég épületéből,el határoztam,hogy bulizni megyek ma este.Lassan el értem a tömbházat ahol lakom.Be szálltam a liftbe és a 5.-re mentem.Ki szálltam a belőle és a lakásom felé mentem.Ami vagyis Aki ott várt az kicsit meg ingatta a mi napom elégedettségét.
Még lassabbra vettem a lépéseimet,biztosra mentem,hogy nem-e halucinálok.De nem tényleg ő volt az teljes élet nagyságban....jobban nézett ki mint valaha.
-Szia,vársz valakire?köszörültem meg a torkom mikor az ajtómhoz értem
-Igen rád!mosolygott
-Gyere be!invitáltam a lakásomba.Be mentünk le tettem a táskám és a kabátom így tett ő is.
-És mi szél hozott erre?be mentünk a konyhámba és az asztalnál helyet foglaltunk
-Erre akadt dolgom és gondoltam meg kereslek!mondta kedvesen
-Örülök,hogy jól vagy,esetleg kérsz valamit inni?álltam fel 
-Én is örülök,hogy te jól vagy,egy teát..köszönöm.fel tettem a vizet forrni a teának
-És csak így egyedül?nézett körbe
-Igen egyedül élek!ültem vissza helyemre
-De nem azzal a JunKuk-al vagy kivel éltél együtt?kíváncsiskodott
-JunKyung-al igen vele,de volt egy kis félre értés köztünk és jobbnak láttam el költözni.magyaráztam,megkönnyebbülést és nyugodságot véltem felfedezni arcán
-Örülök,hogy nincs a közeledbe!mosolygott zavartan.fel álltam és a el készítettem a teánkat,majd oda adtam neki 
-Még mindig gyönyörű vagy!kortyolt bele a teába,A torkomon akadt a korty azt kittem meg fulladok,váratlanul ért a kijelentése
-K-köszönöm.nyögtem
-És veled minden rendben van?kérdeztem
-Igen,remekül mennek a dolgok,csak valami vagyis valaki hiányzik az életemből...hallgatott el..tudtam mire inkább kire gondolt
-Tudom miről beszélsz,valaki akihez oda tudsz bújni és feltétel nélkül szeret...hallgattam el én is.Néma csend állt be köztünk,ilyen még eddig nem volt.Ennyire zavarban még nem voltam a közelében.Hihetetlen érzés tört rám...Érezni akarom őt!jöttem rá
-Köszönöm a teát.törte meg a csöndet
-Szívesen.mosolyogtam rá
-Akkor én megyek is!állt fel,kissé csalódott voltam,hogy őszinte legyek nem erre számítottam tőle,de gondolom már túltette magát rajtam...
-Ki kísérlek!mentem utána,meg torpant így a hátába ütköztem
-Nem akarlak megint el veszteni.fordult felém
-Akkor ne tedd!simítottam meg gyönyörű arcát.
Megdöbbenést láttam az arcán nem erre a válaszra számított.De gyorsan fel dolgozta a választ és ajkamra tapadt.Lassan és szerelmesen faltuk egymás párnáit.Lassan a szoba felé kezdtünk,haladni.Óvatosan le döntött az ágyra és fölém mászott.Ügyelt,hogy ne szakadjon el ajkamtól,keze egész testemet be járta.Nem siettünk el semmit,el szakadt ajkaimtól és mélyen a szemembe nézett.

-Szeretlek EunHee!
-Szeretlek YooJoon!mondtam nagy mosollyal az arcomon
Ismét birtokba vette számat,egy keze a pólóm alá tévedt,és oldalamat cirógatta,majd' egy hirtelen mozdulattal le vette azt.Követtem példáját és le húztam róla a pólóját,magam el tárva szép felső testét.Visszatért a nyakamat kezdte csókolni,és egyre lejjebb halad,míg el nem ért a nadrágomig,azt kínzó lassúsággal húzta le rólam a bugyimmal együtt.Magát is ki hámozta a nadrágjából és a bokszeréből,majd vissza feküdt rám,el helyezkedett.
Merev férfiasságát,belém helyezte,az érzéstől fel nyögtem.Vissza tért ajkamra és lassan kezdett mozogni bennem.Lassú és érzéki szeretkezés vette kezdetét.
-Nem bírom!nyögtem.Több sem kellet neki,a tempót gyorsra vette.Amint el érte azt a bizonyos pontot bennem,egyre többször nyögtem fel.Már nem kelet sok...szinte egyszerre ért el minket a gyönyör.
Fáradt teste rajtam pihent,hevesen kapkodtuk a levegőt,amit mind ketten le nyugodtunk,és némi ruhát húztunk magunkra vissza bújtunk az ágyba.
-Gyere vissza velem Koreába!bökte ki
-Ezért jöttél mi?könyököltem fel
-Fáj,hogy ennyire ismersz.mosolygott sunyin
-Legyen!bólintottam
-Komolyan?nézett meglepve
-Igen,ha ez kell ahhoz,hogy boldogak legyünk akkor megyek veled!nyomtam egy édes csókot szájára.
-Szeretlek!húzott magához
-Én is!motyogtam
A szobára csend telepedett,csak a szuszogásunk hallatszott.
Olyan ostoba voltam,hogy el engedtem.Hisz szerettem és még most is ugyan úgy mit mikor el váltak útjaink~~

28.Finale!

Tegnap miután el váltam Kris-től még meg látogattam a SooJit,örült nekem rengeteget beszélgettünk.A barátjával még mindig együtt vannak és boldogak együtt.

Ma kora reggel ébredtem otthon,olyan volt mintha egy egész hetet végig aludtam volna.Energiával tele voltam így úgy gondoltam,jól fog esni egy kis reggeli futás.Fel vettem a melegítőmet és a pulcsimat majd' a park felé vettem az irányt.El kezdtem futni jól esett így meg mozgatni a vég tagjaimat.

Jó 2 órát futottam,haza mentem és le zuhanyoztam.Szüleim is fel keltek már Anya a reggelit készítette.

-Jó reggelt!mentem le a konyhába
-Milyen fitt valaki!jegyezte meg apa
-Futni voltam reggel.ültem le az asztalhoz anya ki szolgált mindenkit és meg reggeliztünk.
-Van kedved be jönni velem a céghez?intézte nekem a kérdést apám
-Az az igazság,hogy nem szeretnék.vallottam be
-Nem kérdezem meg,hogy miért mert sejtem.mosolygott halványan anya
-Rendben,de mi most megyünk,kérlek rakj rendet.nyomott anya egy puszit a fejemre és el mentek
Megint olyan érzésem volt mint mikor suliba jártam és egyedül,hagytak otthon.Az igazság az volt,hogy ugyanez van.Le huppantam a kanapéra és tévéztem.De a telefonom meg zavart.
-Szia!vettem fel boldogan
-Mikor jössz haza?kérdezte kedvesen JunKyug
-Előbb mint terveztem.mondtam
-Baj van?hangjában aggodalmat véltem fel fedezni
-Nem,de hogy csak már nem itt vagyok otthon!nyugtattam meg
-Akkor jó,én már várlak haza!De most leteszem mert megyek dolgozni!szia
-Rendben szia!le tettük
Ki kapcsoltam a tv-t és elmentem a szobámba,el készültem és a városba mentem.Meg vettem a repülő jegyemet az esti járatra.
Utána egyenesen YooJoon-hoz mentem a céghez.A portás bácsi mondta,hogy a stúdióban van így oda mentem.Halkan mentem be nem akartam meg zavarni.
-Szia!örült meg nekem meg akart csókolni de el fordítottam a fejem
-Szia,búcsúzni jöttem.néztem a szemébe
-Hova mész?döbbent meg
-Haza megyek és nem hiszem,hogy mostanában jönni fogok.ültem le a kanapéra
-De hisz itthon vagy!ült le mellém
-Már nem,nekem mát ott van az otthonom.
-De nem hagyhatsz el megint!vágta rá
-YooJoon,nem vagyunk együtt,kérlek zárjuk le ami volt és lépjünk tovább.fogtam meg a kezét
-Eunhee,én szeretlek!mondta
-Én is szeretlek,de nem úgy ahogy régen most pedig megyek,remélem nem neheztelsz rám.fordultam felé
-Kérlek gondolt át!ölelt meg
-Már át gondoltam!távolodtam el tőle
-Jobb lesz így mindenkinek!adtam egy puszit az arcára és távoztam
Nehéz volt őt el engedni,de jobb lesz így ebben biztos vagyok.
Lassan haladtam az SM épület felé,hogy Kris-től is el búcsúzzak rendesen,remélem simán fog menni.
Vettem egy nagy levegőt és a tánc terembe léptem.
-Bocsánat,Kris beszélhetnénk?szakítottam félbe a próbát
-Persze menjünk ki!nyitotta ki az ajtót
-El megyek!ahogy ki értünk bele is vágtam
-Mi?nézett rá értetlenkedve
-Vissza megyek,csak gondoltam el búcsúzok előtte hisz ezt kérted!néztem rá
-Kérlek maradj!ölelt meg
-Nem tehetem!szakadtam el tőle
-Legyen, el engedlek,de egyet jegyezz meg!mosolygott rám
-Mit?néztem fel rá
-Szeretlek!lopott egy puszit a számról és visszament a tánc terembe
Kicsit sokkolt,hogy ilyen gyorsan ment,de örültem neki,hogy így alakult.Őt is szeretem,de képtelen lennék döntést hozni.Haza mentem,meg vártam míg szüleim haza érnek,el búcsúztam tőlük is.

És indultam a repülőmre.

~Szeretek 2 férfit,és egyik sem lehet az enyém,így estem én  két szék körül a földre~

27.

El váltam YooJoon-tól nagy nehezen,de csak avval engedett el,hogy ha találkozunk még.Meg ígértem neki,hogy amint végzek a dolgaimmal fel hívom.
Lassan haladtam sz SM épületébe,ahol annó gyakornok voltam.Kíváncsi voltam mi lett a többiekkel és hogy mi a helyzet arra fele.Meg érkeztem az új épületbe szép nagy és tágas volt,a portás 3 év után is ugyanaz a bácsi volt,köszöntem és be mutatkoztam majd az emeleti táncterembe mentem.
Régi "csapat társam" gyakorolt a terembe.
-Elnézést!mentem be
-Eunhee?örült meg nekem
-Szia népszerű!ugrottam a nyakába jó volt újra látni,azóta ők is debütáltak
-Hol voltál eddig te lány?ültünk le
-Japánban élek!feleltem
-És nem hiányoztam?
-De rettentően,amúgy figyelemmel követlek ám titeket örülök,hogy ilyen nagy népszerűségnek örvendtek!
-Igen én is jó sokat dolgozunk rajta,kár,hogy le léptél!nevetett
-Én nem bánom,az idolkodás nem nekem való szakma.
Az időt el beszélgettük,neki kellet tovább összeszedni a csapat társait én meg indultam haza.
Be szálltam a liftbe, az lift ajtó majdnem be csukódott mikor valaki oda nyúlt.
-Bocsii!suhant be a liftbe mellém Kris.Észrevehetően nem ismert fel.
-Semmi gond!mosolyogtam rá,még jobban nézett ki mint amikor el mentem,le se tudtam venni róla a szemem
-Khmm!köhintett zavarába
-Gyönyörű vagy még mindig!szökött ki a számon,kicsit meg lepődött a kijelentésemen
-Talán rajongó vagy?kérdezte,kicsit el szomorított a tény,hogy fogalma sincs róla ki vagyok.A lift le ért én szálltam ki először.
-Igen csak egy rajongó!rá néztem és távoztam a liftből.De nem jutottam messzire mert Kris vissza rántott és szorosan meg ölelt!
-Szeretlek!szorított magához
-Hát nem felejtettél el?
-Téged nem lehet el felejteni.Azt hitted nem ismerlek fel lökött lány?Kérlek többet ne meny el úgy,hogy nem szólsz!Aggódtam érted.nézett a szemembe
-Kérlek ne haragudj!néztem barna íriszébe
-Ugyan rád nem tudok haragudni.Eleinte nagyon mérges voltam,hogy el mentél,azt hittem,hogy el szöktél YooJoon-al,de mi után fel keresett mert ő is arra gyanakodott,hogy meg szöktettelek.Így már a haragom is elmúlt.Na megy az a tény,hogy szeretlek,előzött minden haragomat.
-Meg nehezítitek a dolgomat!szakadtam ki kezei közöl
-Már találkoztál YooJoon-al igaz?kérdezte aggódva
-Igen,de semmire nem adtam választ neki,mert téged is és őt is nagyon szeretem,lehetetlen lenne választanom köztetek.hajtottam le a fejem
-Nem kérem,hogy válasz!emelte fel a fejem
-Köszönöm!mosolyogtam rá
-Csak egy valamit kérek!
-Mit?nem válaszolt csak meg csókolt,lassan és szerelmesen,viszonoztam csókját,éreztem benne haragot de annál több szeretetet és hiányézetet.Lassan el váltak ajkaink egymástól.
-Köszönöm!nézett rám